Párbeszéd a karakter és a csendes megfigyelő között
Képzeld el, hogy a bensődben két entitás él. Az egyik a Karakter: ő a személyiséged, az egód, a történeted hordozója. Hangos, szenvedélyes, tele van félelmekkel, vágyakkal és emlékekkel. A másik a csendes megfigyelő: ő a lelked, a Felsőbb Éned. Csendes, bölcs, szeretetteljes, és a kezdetektől fogva létezik.
Hallgasd meg a párbeszédüket.
Karakter: “Tele vagyok fájdalommal. A múltam, a sérelmeim, a csalódásaim súlya nehezedik rám. Ez vagyok én. A történetem, amitől nem tudok szabadulni."
Megfigyelő: "Szeretlek téged, és végtelen együttérzéssel figyelem a történeted minden fejezetét. De te nem a történet vagy. Te az a csendes, örök tudatosság vagy, aki olvassa és megtapasztalja ezt a történetet."
Karakter: "De ha én nem a munkám, a kapcsolataim, a sikereim és a kudarcaim vagyok, akkor kicsoda? Ez ijesztő! Üresnek érzem magam ezen címkék nélkül."
Megfigyelő: "Te vagy a csend a gondolatok zaja mögött. Te vagy a tiszta vászon, amire a történetet festik. Az üresség, amitől félsz, valójában a tiszta potenciál és a végtelen szabadság. Nem a körülmények határoznak meg téged."
Karakter: "De fáj! Amikor megbántanak, az én szívemnek fáj!"
Megfigyelő: "Igen, a Karakternek fáj. A karakter testét és érzelmeit éri a hatás. Én, a Megfigyelő, látom ezt a fájdalmat. Nem nyomom el, nem kérdőjelezem meg. Szeretetteljes tanúja vagyok. De nem azonosulok vele. Látom, hogy a fájdalom egy fontos jelzőrendszer, egy tanár, ami segít a Karakternek fejlődni, határokat húzni, és még mélyebben megismerni önmagát. A fájdalom a Karaktert szolgálja, de engem, a tiszta tudatosságot, nem érint."
Karakter: “Próbálom megérteni. De hogyan tudnék én is ez a Megfigyelő lenni a mindennapokban? Hogyan léphetek ki a saját drámámból?"
Megfigyelő: "A kulcs az, hogy ne próbálj az lenni. Mert már most is az vagy. Csak elfelejtetted. Gyakorold apró lépésekben. Amikor jön egy erős gondolat vagy egy nehéz érzés, állj meg egy pillanatra, és csak mondd magadban: 'Tudatában vagyok ennek a szomorú gondolatnak.' vagy 'Érzékelem a harag energiáját a testemben.' Azáltal, hogy tanúja leszel, máris létrehoztál egy apró rést a gondolat és önmagad között. Ebben a résben vagyok én. Minél többet gyakorlod ezt, annál tágasabbá válik ez a belső, békés tér."
Karakter: "Tehát nem az a cél, hogy eltöröljem a történetemet?"
Megfigyelő: "Nem. A történeted gyönyörű és szent. Egyedi és megismételhetetlen. A cél az, hogy ne a történet rabszolgája, hanem a szeretetteljes olvasója legyél. Éld át a drámát, az érzéseket, tanuld a leckéket, de mindig emlékezz rá: te sokkal, de sokkal több vagy, mint a könyv, amit a kezedben tartasz. Te a végtelen tudatosság vagy, aki számára ez a földi élet egy csodálatos, egyszeri kaland."
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése