XVIII. század, Franciaország. Egy kis faluban vagyunk. Az utcák porosak nincs út nincs járda mindenütt háziállatok szaladgálnak fel,s alá. Látszólag mindenütt nagy a szegénység.
Én elcsigázva és reményvesztetten ülök a ház ajtajából kivezető lépcső alján. Dolgos, öreg kezeim fáradtan pihennek térdemen. A cipőm lukas, talán nem is az én méretem. Ruhám rongyos , foltos és fakó.
Szemeim a távolba tekintenek, ahol feltűnik egy fiatal ereje teljében lévő ifjú (jelenlegi párom),aki felénk sétál.
Mellettem két vagy három kisgyermek játszadozik. Szakadt ruhában vannak, boldognak tűnnek.
A történet számomra egyre világosabbá vált .
A férjem aki már meghalt véget nem érő alkoholizmusa következtében egyedül hagyott engem a gyermekeimmel.
Felnőtt fiam teljes mellszélességgel mellettem áll és mindenben segít családjának.
Rendkívüli módon tisztel mint anyát és becsül mint nőt.
Megfogadta nekem,hogy találkozunk még, de akkor ő fog gondoskodni rólam. Feloldódott a blokkom és meg tudott születni a kisfiam. (Ildikó, 32 éves)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése