"Kit vonzol az életedbe? És kit taszítasz?"




Élni csodálatos mutatvány. De a nyulat, amit a cilinderből előhúzol, te magad tetted bele. Akkor is, ha nem emlékszel rá. 

Akkor is, ha kiderül róla, hogy nem nyúl, hanem szörnyeteg. Akkor is, ha egy kellemetlen, mohó egér. És akkor is – főleg akkor! – ha ezt az egész folyamatot még önmagad előtt is olyan szenvedélyesen tagadod, hogy meg tudnád verni azt, aki ezt a szemedre veti. Akkor is, ha azt hiszed, hogy ami történik veled, nem a te műved, hanem mások művelik veled. 

Mindent megidéztünk. Bevonzottunk. Megtettünk. 

Nem ilyennek képzeltük, nem így akartuk, nem ilyennek hittük, de nemcsak az lett belőle, ami lett, hanem már akkor is ez lappangott benne, amikor először megvágytuk – de nem láttuk még benne. 

Mással nem azért történik más, mert peches vagy szerencsés, hanem mert mást varázsol magának. Kit vonzol az életedbe? És kit taszítasz? Ki lesz a gyermeked? És ki az anyád? Ezek a Sorsnak nevezett mutatványunk legrejtélyesebb részei, de ebben sem áldozat vagy, hanem tevőleges résztvevő. 

Vigyázz, mit teszel a cilinderedbe, mert előjön. 

Müller Péter


Megjegyzések