Mindig éreztem, hogy van valahol a világban valaki, akit nekem szánt a sors. Biztos voltam abban, hogy egyszer eljön a pillanat és megjelensz az életemben. Gondolataim szüntelenül körülötted forogtak, pedig ebben a földi létben még sosem láttuk egymást.
Éreztem a hiányt, hogy talán egykoron elveszítettük egymást. Lelkem szüntelen kereste lelkedet, és az érzés nem enyhült más ember karjaiban. Tudtam, hogy nem adhatom fel, hiszen pótolhatatlan vagy. Lelkemben az űrt senki más nem töltheti be.
Biztos voltam abban, ha meglátlak, és nem csupán a szememmel nézlek, szívem felismeri a szívedet. Vártalak... S te jöttél…
Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése