Angyal



Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni.
Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű.
Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés.
Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik.
Az angyal mindezeken túl van.
Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék.
Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem azért mert éhes, hanem „csak úgy”.
Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával.
Kedve van hozzá. Jókedve.
Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk.
És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki.
Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet.
Csak itt, ebben a végső tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben.
Ez égetett ki belőlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság.
A mennyország „zenés – táncos” hely.
Ahogy az egész kozmosz is az.
Mindig mindenhol zene szól.
Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk.
Nem volt fülünk hozzá.
Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek.
Az ember is ezt teszi amikor vidám.
Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret.
A jókedv dalol benne.
Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk.
Ez nem tudatosul bennük. Nem is gondolunk rá.
Csak megérint bennünket az öröklét mámora.
Az, hogy fenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő.
Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen „jó lenni” állapota.
Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a „de jó lenni”?
Biztos vagyok benne. Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.

Írta: Müller Péter



Megjegyzések