Ha az ember kezébe veszi az életét, kinyilik a világ

Bejegyezte: –



Kedves Viki!

Elnézést, hogy kissé eltűntem az elmúlt időszakban. Elég sok minden történt velem, körülöttem.
Kb.1 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg egy közös ismerős révén. Mondhatni a Sors elvezetett hozzád...
Egy előadásodon voltam először, a párkapcsolatokról beszéltél. Miért nem működnek manapság. Nagy hatással volt rám és eldöntöttem, megkereslek privátban is.
Az Égiek ismét segítettek, megnyertem egy játékot a Facebookon, aminek a nyereménye egy veled való beszélgetés volt.
Egy rosszul működő,tizenéve tartó házasságban gyötrődtem. Nem értettem, mi a gond velünk? Hát, megtudtam......Több életen át tartó karmikus kapcsolat köt össze a férjemmel. Hol ő gyilkolt engem, hol én őt, lelkileg és fizikailag is. A mostani életünkben ő volt fölényben, elvesztettem mellette önmagam. Nagyon fiatalon mentem hozzá, ő volt az első igazi, komoly szerelmem. Elég hamar jöttek a gyerekek is, teljesen rá voltam utalva, ő irányította az életem. 
Külföldön dolgozik, így havonta csak pár napot töltött itthon. Azokat sem velünk, hanem a barátaival egy "talponálló" helységben. Persze, azért a külvilág felé az jött le, hogy milyen rendes ember, mennyit dolgozik......a lakáson belül pedig folyt a csendes lelki terror. Tudod...amikor elmond mindennek, ami az eszébe jut. És most nem a dicsérő szavakra gondoltam.....Az első években eltiltott a családomtól, a barátaimtól is. Mert rossz hatással vannak rám......úgyhogy én otthon voltam a gyerekekkel, háztartást vezettem és próbáltam megfelelni. Több-kevesebb sikerrel. Múltak az évek, lejárt az anyaság, munkát kerestem. Akkor is ment a veszekedés. Egyszer azt mondta menjek, utána meg: minek, otthon is van elég dolgom. 
Sikerült elhelyezkednem. Megtaláltam azt a munkát, amit gyerekkorom óta szerettem volna. Normális emberek közé kerültem, beiskoláztak. Na, innentől számomra kinyílt a világ. Rájöttem, a férjemnek sincs mindenben igaza. És nem az a normális kapcsolat, amiben a férfi mindent megtehet a nővel, a gyerekekkel mindenféle következmény nélkül. Kissé skizofrén alkat a férjem: egyik percben üvölt és sállal fojtogatja a gyereket, a másikban meg megöleli. Elegem lett.
A legjobbkor találtalak meg Viki! 
Az Égiek akkor azt mondták, azért kerültünk a férjemmel újra össze, mert nagyon gyenge voltam. Az kellett, hogy megerősödjem lelkileg. Ez megtörtént. Igaz, hogy előtte darabokra hulltam és padlóra kerültem, de úgy érzem, túl vagyok a nehezén.
Sok szépet mondtál még nekem az életemről, mi vár rám, ez hatalmas erőt adott. Elkezdtem hozzád meditációkra, oldásokra járni. Volt olyan időszak, amikor úgy éreztem, az agresszió jobban felerősödött a férjemben, ahelyett, hogy javult volna a helyzet. Tavaly egész végig vártam a változást. Kívülről vártam. De rá kellett jönnöm, hogy én változtam. Sokat.
1 hónapja a férjem megkérdezte, hogy is állunk egymással érzelmileg. Nem tudtam tovább magamban tartani és kimondtam, hogy már nem érzem a szerelmet. Másnapra hazajött és üvöltözött, hogy takarodjak a lakásból. Gondolhatod. A rémálmom valóra vált. A legszebb, hogy közös az ingatlan, de ez érdekelte őt a legkevésbé. Három napig ment az üvöltözős, alpári hangnem a gyerekek szeme láttára. Egy jóbarátom akkor megkérdezte: miért hagyom magam? Ha annyira kell neki az a lakás, költözzek el én, a többit meg majd a bíróságon megbeszéljük.
Ez ijesztő gondolat volt elsőre: menjek neki az ismeretlennek? Hogy fogom magam és a gyerekeket eltartani? Mi lesz velem?
De tudod: döntöttem. Másnap már találtam egy hirdetést, jó helyen, felújított lakás kedvező áron kiadó. A tulajok nagyon szimpatikus emberek.
Elgondolkodtam, ennyi lenne? El kell engedni a félelmet és kész??
A hét végén már költöztünk. A gyerekek megosztottak, egy apjával maradt, a többi jött velem. Bútorok, háztartási gépek is lettek, sokkal otthonosabb lett, mint a másik lakás volt. Ami elég vicces, de így van.
A válópert beadtuk. Persze, azért férjem még próbálkozik. A gyerekeket manipulálja, az ő felfogása szerint azért költöztem el és azért válunk, mert szabadságra vágyom. Ahha. Nem azért, mert alkoholista és nem volt soha semmi közös programunk, nem. Most játssza a szent embert, a gyerekek képeit kitette a lakásba mindenhova. Igazad volt, nagyon jó színész.
És már nem félek tőle! Talán ez a legnagyobb dolog, aminek örülök. Az az örökös rettegés és gyomorideg, hogy a következő pillanatban mit fog csinálni vagy mondani...már nem érdekel. Szánalmas az egész ember úgy, ahogy van.
És az érzelmi életem, az igazi keresése......eljutottam odáig, hogy már azon sem görcsölök. Mert nem kell! Ha az a sorsunk, úgyis összetalálkozunk, teljesen mindegy, mit csinálok.És nem akarom tudni, hogy a megismertek közül kinek a horoszkópképlete stimmel az enyémmel..:-D
Úgy érzem, jó döntést hoztam. Nem tudom, mi vár rám, mi lesz.....de jobb így, mint hazugságban élni.
Nagyon köszönöm Neked Viki és anyukádnak a segítséget! Sok szimpatikus embert ismertem meg általatok, akiket megszerettem. 
Bízom benne, hogy hamarosan egy újabb levéllel jelentkezhetem, amelyben az életfeladatomról mesélek. És arról, hogy túl vagyok a válásomon.

Puszi és ölelés Neked!!

Álomutazó


Megjegyzések

Megjegyzés küldése