Az elhagyott vagy kitagadott gyermek

 


“A 9. fejezetben már említést tettem róla, hogy ha valaki nem volt tervezett gyermek, és a szülei nem voltak biztosak abban, hogy elérkezett az id, hogy édesanyává és édesapává váljanak, akkor a lélek rögtön elutasítva érezte magát. Ez hatással lehet a késbbiekben a gyermek fejldésére. E mellé sokszor társul egy mély bntudat, ha az érkezése tartotta össze a szülk nem mköd kapcsolatát. Ha késbb valamelyik, vagy akár mindkét szül elhagyta vagy megtagadta a gyermeket, az egy rendkívül mély trauma forrása lehet számára. 

Tapasztalataim szerint minden családi rendszerben vannak elhagyott, kitagadott, kirekesztett személyek. A saját családfám kutatásakor például kiderült, hogy az anyai nagypapám nagypapáját az Alföldön egy kukoricásban találták, így azon az ágon nem lehetett tovább vezetni a vérvonalat. Sokszor öntudatlanul is összefonódik a sorsunk valamelyik sünkkel, akit lehet, hogy sosem ismertünk. 

Ha téged elhagytak a szüleid, ha örökbe adtak, ha túl korán haltak meg vagy egyszeren nem vettek tudomást rólad, akkor valószínleg sokszor érezted kirekesztettnek magad az életed során. De az is lehet, hogy azonosultál valamely felmend sorsával. Úgy érezted, nem vagy elég szerethet, és rendszerint olyan társakat vonzottál be, akik nem vállaltak fel vagy azt éreztették, hogy kevés vagy. Gyakran kiközösítettek, pedig annyira vágytál mások társaságára, elfogadására. Lehet, hogy az egész életed arról szól, hogy keresed a biztonságot és próbálsz megfelelni. Problémáid vannak az önbecsüléssel és mindig alul értékeled magad. 

De vannak azok az emberek, akik maguktól kiválnak a családból, elköltöznek külföldre mindent maguk mögött hagyva, és megtagadják az addigi életüket. 

Akár kitaszítottak valakit, akár önmagát rekesztette ki, ilyen esetben a családi egység energiája sérül, hiány keletkezik. De akkor is, ha a család bizonyos tagjai túl korán távoztak el, ha öngyilkosok lettek, de ide sorolhatjuk akár az abortuszokat is. Nem beszélve arról, hogy rengeteg titok van minden családban, amely szintén hatással van az életünkre.

Néhány évvel ezeltt találkoztam egy harmincas éveiben járó fiatalemberrel, aki azért keresett meg, mert szeretett volna választ kapni arra a kérdésre, miért hagyja el t minden társa néhány hét után. A meditáció végén azt mondta, hogy egy nagyon furcsa dolog motoszkál benne, és nem is érti, hogyan juthat ilyesmi eszébe, de az az érzése, hogy a férfi, aki t felnevelte, nem az édesapja, ámbár sosem voltak erre utaló jelek. Miután hazament és ezt elmesélte az édesanyjának, sírva fakadt és elárulta, hogy valóban nem a vér szerinti édesapja, aki t felnevelte. Elhagyták, elutasították még csecsem korában, és hiába nem volt tudatos minderre, a lelkében ott volt ez a sérülés, ami újra meg újra megismételte önmagát. Miután megértette, mi történt vele, elfogadta és elengedte a múltat, máris megváltozott a jelen, és képes volt kialakítani egy olyan társkapcsolatot, ami nem ért véget néhány hét után. Azóta boldog kétgyermekes családapa. 

Azt gondolom, minden családban vannak titkok, mégis azt mondom, nem kell a részleteket a végskig kutatni, mert soha nem lehetünk biztosak abban, hogy valaha is megtudjuk a teljes igazságot. A kulcs a múlt elfogadásában rejlik. 

Ha valaha is érezted magad kirekesztettnek, használd nyugodtan a következ megersítéseket! Figyelj közben befelé, érezd át minden szavát! Ha szükségét érzed, mondogasd akár 4-6 héten keresztül napi 1-2 alkalommal. De az is lehet, hogy elég egyszer, határozottan, hangosan kimondanod, ezt úgyis érezni fogod. 

„Elfogadom, hogy a kirekesztettség érzése része volt az életemnek, de most elengedem, és hagyom, hogy helyére új energia áramoljon. Elfogadnak annak, aki vagyok. Én is elfogadom önmagamat annak, aki vagyok. Elfogadom, hogy mindenkinek megvan a saját története, és nem ítélek el senkit ezért. Az elfogadásra összpontosítok. Megbocsátok azoknak, aki kirekesztettek vagy elutasítottak, elengedem az ezzel kapcsolatos haragomat és a fájdalmamat. Tudom, hogy értékes vagyok. Fontos vagyok. Az elfogadás és a szeretet segít abban, hogy újra megtaláljam a helyem a családomban.” 

A megersítések abban segíthetnek, hogy elfogadjuk magunkat és az életünket úgy, ahogy van és elengedjük a kirekesztettség érzését. Ez megersítheti kapcsolatainkat a családtagjainkkal. 


Idézet Guzsik-Mohácsi Viktória: Lelki örökségünk-avagy a családfánk programjainak oldása című könyvéből (15. fejezet)


A könyv megvásárolható az alábbi linken: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html


Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek


Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts


Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/


Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html


Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/


YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A


Megjegyzések