Esküszöm, én nem akartam ezt az egészet.
Mármint, tényleg. Azt hittem, hogy a spirituális utam nagyjából annyiból áll majd, hogy néha meghallgatom Viki egyik meditációját, szépen lenyugszom, és ennyi.
De az univerzumnak (vagy nem tudom, minek) egészen más tervei voltak velem.
És így történt, hogy egy hétvégi spirituális elvonuláson találtam magam, ahol egy kecske lett a legjobb barátom.
De várjunk csak… kezdjük az elején.
Szóval, egyik este, miközben épp egy meditáció után azon gondolkodtam, hogy kaját rendeljek-e, vagy elég lesz csak bámulni a hűtőmet, kaptam egy üzenetet egy haveromtól, akiről tudtam, hogy nagy spiri.
Ráérsz jövő szombaton?
Na most, ezek a szavak általában azt jelentik, hogy vagy egy új fajta sör érkezett a piacra, vagy valami teljesen őrült dologba próbálnak belerángatni.
Nos, ez most az utóbbi volt.
Mert a következő mondata ez volt:
„Van egy spirituális elvonulás hétvégén. Kipróbálhatnád.”
És itt jött az én első nagy hibám.
Megkérdeztem, hogy mi lesz ott.
„Jóga, meditációk, hangtálas fürdő, transztánc, és egy erdei rituálé, ami állítólag mindent megtisztít benned.”
Hibás döntés #2: Azt mondtam, hogy ez akár még jól is elsülhet.
Szóval megérkeztem a helyszínre, egy tóparti kis tanyára, ahol a természet csendjét kb. két perc alatt tönkretette egy csapat rendkívül lelkes, földet ölelő, mezítlábas ember, akik már az első percben úgy öleltek meg, mintha egy elveszett testvérük lennék.
Én csak álltam ott, mint egy rosszul leforrázott instant leves, és próbáltam feldolgozni, hogy miért illatozik mindenki levendulaolajtól, és miért beszélnek hozzám olyan hangon, mintha egy törékeny kis virágszirom lennék.
És ekkor megláttam a kecskét.
A kecske (akit később megtudtam, hogy Rámának hívnak) szabadon mászkált, és minden egyes újonnan érkezőt egy mély lélektani pillantással vizsgált meg, mintha azt próbálná megállapítani, hogy karmikusan mennyire vagyunk romokban.
És érzésem szerint engem totál elveszett ügynek könyvelt el, mert megpróbálta megenni a pólómat.
Az első program a transztánc volt. Na most, én az a fajta ember vagyok, aki maximum egy esküvő harmadik pálinkája után mer mozogni, úgyhogy amikor azt mondták, hogy „Csak hagyd, hogy a tested vezessen, és kapcsolódj az univerzum energiájához”, akkor én kb. úgy álltam ott, mint egy felhúzott fadarab.
Aztán kihátráltam.
Láttam, hogy van egy csendes sarok, leültem, és bekapcsoltam Viki feltöltődés meditációját, jó alibi volt.
Na, ez volt az a pont, amikor Ráma kecske úgy döntött, hogy neki dolga van velem.
Épp megpróbáltam lazítani, amikor Ráma odasétált hozzám, és teljes lelki nyugalommal elkezdte rágni a nadrágom szélét.
A meditáció közben épp arról volt szó, hogy „Érezd, ahogy minden külső zaj eltűnik, és megtalálod a belső csendet…”, amikor én halk szuszogást érzékeltem magam mellett.
Oldalra néztem.
Két sárga kecskeszem nézett vissza rám.
Ekkor eldöntöttem, hogy ha ezt túlélem, soha többé nem hagyom magam spirituális táborba rángatni.
A nap végén jött az „erdei tisztulás szertartás”, ami állítólag „megtisztít minden régi blokktól és segít lezárni a múltat.”
Szuper. Én csak haza akartam menni. Nem volt az én világom.
Ahogy ott álltunk az erdő közepén, a vezetőnk nagy komolyan megkérdezte:
„Kivel érzed most a legerősebb spirituális kapcsolatot?”
Én ekkor próbáltam rájönni, hogy ezt a kérdést vajon a körülöttem álló emberekre kell érteni, vagy…
Mert ha a lelkem mélyére nézek, egyértelműen Ráma kecske volt az egyetlen lény, akivel itt tényleg kapcsolatot éreztem.
Úgyhogy amikor rám néztek válaszért, teljes komolysággal kiböktem:
„A kecskével.”
Ezt nem fogadták túl jól.
A tábor végén, amikor indultam haza, az egyik szervező odajött hozzám, és megkérdezte:
„Tényleg ennyire kötődsz Rámához?”
Én: „Hát… végül is ő az egyetlen, aki nem próbált meg rábeszélni, hogy menjek energiagyógyászatra.”
Ő: „Elviheted, ha akarod.”
ÉN?!
ELVIHETEM A KECSKÉT?!
És így történt, hogy életem egy pontján majdnem lett egy kecském, mert még a spirituális tábor szervezői is azt gondolták, hogy én és a kecske egymásra találtunk.
A tanulság?
- Ne menj spirituális táborba, ha nem vagy kész rá, hogy az univerzum egy kecskén keresztül kommunikáljon veled.
- Ha már ott vagy, mindig legyen nálad Vikitől egy meditáció, hogy túlélj.
- Ha egy kecske kiválaszt, nincs menekvés.
És ez még mind semmi. Itt csak kezdődtek az ezoterikus kalandjaim. Remélem, kiváncsiak vagytok a többire is.
Üdv, Jani, aki egy hétvégére spirituális pásztorrá vált
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése