Esküszöm, én tényleg csak egy kis betekintést akartam a múltba, hogy megértsem, miért nem megy nekem a szerelem olyan simán, mint másoknak.
Hogy miért van az, hogy amikor végre találkozom valakivel, akivel tényleg működhetne, mindig történik VALAMI IDIÓTA KÖRÜLMÉNY, ami keresztbe tesz.
Így újra elővettem Viki előző életes meditációját.
Mert azt gondoltam, ha nincs rendben a szerelmi életem, akkor tuti, hogy valamit az előző életeimben rontottam el.
A meditáció elején Viki lágy hangja vezetett be a mély tudatomba.
A testem ellazult.
A lelkem szabadon szárnyalt.
És BUMM.
Hirtelen egy iszonyatosan elegáns bálteremben találtam magam.
Fényes csillárok. Hatalmas táncparkett.
És én egy díszes, korhű ruhában állok – egyértelműen a 18. században vagyunk.
Már épp kezdem magam beleélni, hogy végre nem egy lúzer szereplője vagyok egy előző életemnek, hanem egy nemes, tiszteletreméltó úriember, akkor hirtelen meglátok valakit mozdulni a terem túloldalán.
Egy nő.
A szívem azonnal kalapál.
És egyetlen szó motoszkál meg a fejemben:
„Ő.”
Hosszú, sötét haja van, a szeme mélybarna, és amikor rám néz, egy olyan furcsa érzés fut végig rajtam, mintha ezt a pillanatot már megéltem volna valahol.
És akkor beüt a felismerés.
EZÉRT VOLT AZ A DÉJÀ VU ÉRZÉSEM EGY RANDIN PÁR HÓNAPJA!
Hirtelen eszembe jut egy találkozás a jelenlegi életemből.
Egy lány, akivel pár hónapja találkoztam egy kávézóban.
Első pillantásra megvolt az az őrült, megmagyarázhatatlan érzés, hogy "ÉN ŐT ISMEREM", de fogalmam sem volt, honnan.
Minden, amit mondott, ismerős volt, minden reakciója rémlett.
Aztán… valami mindig közbejött.
Mintha az univerzum úgy döntött volna, hogy nem engedi meg, hogy most együtt legyünk.
És most… a meditációban… ott állok ugyanennek a nőnek az előző életbeli verziója előtt.
Ekkor a bálteremben Ő rám néz, én ránézek.
És én TUDOM, hogy ez nem egy boldog szerelmi történet lesz.
Mert ekkor hirtelen egy másik férfi lép mellé.
Egy gróf.
Jóval idősebb nálam.
A mozdulatai kimértek, a tekintete hideg, és amikor rám néz, olyan érzés fog el, mintha egy néma veszekedésbe csöppentem volna.
És akkor JÖN A JELENET.
A lány rám néz.
A szemében ott van a kimondatlan fájdalom.
Ő is tudja.
ÉN IS TUDOM.
Egymásnak teremtett minket a sors… de nem ebben az életben.
A gróf elvezeti őt a táncparkettre.
Én pedig ott állok, és nem tehetek semmit.
És itt jön a felismerés:
EZ UGYANAZ A MINTA, AMI MOST IS MEGTÖRTÉNT.
Értem, miért volt az, hogy a jelenlegi életemben is pont amikor minden jól alakult volna ezzel a lánnyal, mindig valami közbejött.
Hogy miért éreztem azt, hogy ez egy olyan kapcsolat, ami sosem kezdődhet el igazán, de mindig ott lebeg felettünk a „Mi lett volna, ha…?”
És ekkor Viki hangja visszahozott a jelenbe:
"Most nézd meg, mit tanulhatsz ebből az életedből…"
És akkor beugrott a tanulság.
A LÉLEK NEM FELEJT.
Én életeken át cipeltem ezt a fájdalmat, hogy nem lehet az enyém az, akit a sors elrendelt nekem.
Hogy mindig közbejön valami.
Hogy mindig valami akadály áll kettőnk közé.
De talán ez a felismerés azt jelenti, hogy most már folytathatjuk másként.
Talán a léleknek nem az a feladata, hogy újra és újra ugyanazt a forgatókönyvet élje meg.
Talán pont az a cél, hogy végre másképp döntsön.
És ekkor…
Megszólalt gondolkodóba estem:
"Ha most találkoznék vele… másképp cselekednék?"
Hirtelen már nem az előző életek fájdalmát éreztem.
Hanem azt, hogy van választásom.
Mert most, ebben az életben, én döntök.
Kinyitottam a szemem.
Vettem egy mély levegőt.
És elővettem a telefonom.
Ránéztem az üzenetekre, amiket hónapokkal azelőtt váltottunk.
A beszélgetésekre, amik abbamaradtak.
A dolgokra, amik mindig közbejöttek.
És egyetlen kérdés lüktetett bennem:
"Mi van, ha most lehetne másképp?"
Vettem egy mély levegőt vettem… és küldtem egy üzenetet:
„Szia. Tudom, hogy régen beszéltünk, de valamiért eszembe jutottál. Nincs kedved inni egy kávét?”
Elküldtem.
A szívem hevesen dobogott.
Vártam.
És akkor…
A kijelzőn felvillant egy értesítés.
„Szia! Fura, hogy írsz, mert ma nekem is pont eszembe jutottál… 😊”
És én csak néztem a kijelzőt.
És mosolyogtam.
Talán az univerzum végre úgy döntött, hogy nem kell ugyanazt lejátszanunk.
Kösz, Viki.
Jani, aki most már tudja, hogy ő dönt a sorsa felett
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése