Esküszöm, én tényleg nem akartam már mélyebbre menni az önismereti útvesztőiben.
De békésen meghallgattam egy Viki-előadást, amikor egy mondat TELIBE TALÁLT.
„Az, hogy hányadik gyerekként születtél, meghatározhatja az életedet.”
ÉN: „Na várjunk csak, ez most komoly?!”
Soha, ismétlem, SOHA nem gondoltam bele abba, hogy az életem esetleg azért olyan káoszos, mert ÉN VAGYOK A HARMADIK GYEREK. Vagyis ez így nem teljesen igaz.
De hát ha Viki mondja, akkor ezt most ki kell elemezni.
Szóval szépen leültem, és végiggondoltam:
A nővérem: Az elsőszülött. A család mintagyereke. Apám kedvence. Mindig mindent tökéletesen csinált. Ő volt az, akinek még különleges fotóalbumokat csináltak, minden létező pillanatról készült profi fénykép, és akit ha bármiért megdicsértek, anyámék bőgtek a meghatottságtól.
A bátyám: A második gyerek. Anyám kedvence. A kísérleti verzió. Nála már nem volt annyi csillivilli dokumentáció, de azért még mindig fontos volt, hogy normális ember váljon belőle. Ő volt a laza, aki minden szabályt egy kicsit átlépett, de még így is mindig ő volt a „cool gyerek” a családban.
ÉN: A harmadik. A „már nem vagyunk annyira izgatottak” gyerek. Az „áh, neki már nem kell annyi fotó” gyerek. Az „ő már úgyis felnő valahogy” gyerek.
És ekkor MINDEN ÖSSZEÁLLT.
MI VAN, HA AZ EGÉSZ EDDIGI ÉLETEMET EZ HATÁROZTA MEG?!
A nővérem: „Ne tedd a konnektorba az ujjad!”
A bátyám: „Jani, NE PRÓBÁLD KI, NEKEM FÁJT!”
ÉN: „Jó, akkor majd óvatosan.”
A nővérem: „Nézd, anya, rajzoltam egy házat!”
A bátyám: „Nézd, anya, én is tudok rajzolni!”
ÉN: „Anya, nézd, én is…” – „Igen, igen, Jani, tudjuk, ügyes vagy.”
A nővérem: Különleges születésnapi torta, egyedi dekorációval.
A bátyám: Kicsit egyszerűbb torta, de azért még ünnep van.
ÉN: „Jani, tudsz egy kanál mogyoróvajat enni a hűtőből?”
És ekkor megértettem:
Talán ennek is köze van ahhoz, hogy ilyen spirituálisan kóválygó figura lettem.
Az elsőszülött megkapta a „vezető” energiát, a második a „lázadó” energiát, én meg a „jó, te megcsinálhatod, de már nem nézzük végig” energiát.
Na, ekkor elkezdtem Viki testvéri kapcsolatokat gyógyító meditációját.
Mert hát gondoltam, ha már egyszer ez az egész így hat rám, akkor legalább próbáljuk meg hasznát venni.
Az első alkalom után még mindig kicsit úgy éreztem, hogy a gyerekkori traumáimat csak egy Netflix előfizetés és egy jó pizzarendelés tudná rendbe hozni.
A második alkalom után kezdtem érezni, hogy talán tényleg jobban értem, miért ilyen dinamikák voltak köztünk.
A harmadik alkalom után… HÁT, OTT TÖRTÉNT VALAMI.
A következő családi összejövetelen EGYSZERŰEN nem éreztem magam kakukktojásnak. Minden olyan laza volt, természetes. Mintha mindig is a legjobb testvérek lettünk volna:
Nővérem: “Jani, te nagyon sokat változtál”
Én: ÉN????
Bátyám: „Haver, tök régen csináltunk valamit közösen. Mi lenne, ha elugranánk kajálni?”
Hát, én ezt nem hiszem el.
Tényleg működött.
Tényleg máshogy érzem a kapcsolatunkat.
Tényleg nem csak az az elfelejtett harmadik gyerek vagyok, aki „valahogy úgyis felnő.”
Úgyhogy most itt vagyok, teljes megvilágosodásban.
Harmadik gyerek vagyok, de már NEM érzem úgy, hogy ez egy sorscsapás.
Kösz, Viki.
Jani, aki most már tudja, hogy a harmadik gyerekek is számítanak.
Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts
Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/
Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html
Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/
YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A
Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése