A túlevés lelki okai

Ott állsz a nyitott hűtőajtó előtt este tizenegykor. Nem vagy éhes. Ebédeltél, vacsoráztál, a testednek nincs szüksége több táplálékra. Mégis, egy ellenállhatatlan erő vonz az étel felé. Keresel valamit. Valami édeset, valami sósat, valamit, ami egy pillanatra elfeledteti veled azt a névtelen, fojtogató érzést a mellkasodban.

Ismerős ez a jelenet?

A modern ember túlevése ritkán szól a test éhségéről. Sokkal inkább a lélek kielégítetlen vágyairól, elnyomott érzéseiről és a belső üresség betöltésének kétségbeesett kísérletéről.

A legtöbbünk nem tanulta meg, hogyan kell egészségesen megélni az érzelmeket. A düh, a szomorúság, a magány, a csalódottság ijesztő, kényelmetlen. Az étel pedig egy azonnali, könnyen elérhető "érzéstelenítő".

Amikor szomorú vagy, a fagylalt édessége egy pillanatra elfeledteti a bánatodat.
Amikor szorongsz, a chips ropogása elnyomja a fejedben kavargó gondolatokat.
Amikor dühös vagy, a rágás fizikai aktusa levezeti a felgyülemlett feszültséget.

Az étel egy ideiglenes menedékké válik, egy pótszerré a valódi érzelmi munka helyett. De a probléma az, hogy az elnyomott érzések nem tűnnek el.

Gyakran a túlevés egy mély, spirituális hiányérzetből fakad. Amikor az életedből hiányzik a valódi, mély kapcsolódás, az öröm, a szenvedély, a céltudatosság, egy hatalmas belső űr keletkezik. És te ezt a metafizikai, lelki űrt próbálod meg fizikai anyaggal – étellel – betömni. De ez olyan, mintha egy feneketlen kutat próbálnál megtölteni. Bármennyit is eszel, a lélek éhsége megmarad.

A túlevésből való kigyógyulás nem a fogyókúrával vagy az önostorozással fog megtörténni. Inkább tegyél fel magadnak egy bátor kérdést: „Mire éhezem valójában, amikor enni akarok?”

Legközelebb, amikor automatikusan nyúlnál az ételért, állj meg egy pillanatra. Vegyél egy mély lélegzetet, tedd a kezed a szívedre, és kérdezd meg magadtól:

Lehet, hogy nem ételre, hanem egy ölelésre vágyom? (Szeretet-éhség)
Lehet, hogy nem csokoládéra, hanem egy jóízű sírásra van szükségem? (Érzelem-éhség)
Lehet, hogy nem nassolásra, hanem 10 perc csendre van szükségem? (Béke-éhség)
Lehet, hogy nem egy újabb adagra, hanem egy kreatív, örömteli tevékenységre éhezem? (Önkifejezés-éhség)

Amikor válaszolsz a lelked valódi szükségleteire, a tested éhsége varázsütésre a helyére kerül. Az étel újra azzá válik, ami a valódi rendeltetése: a tested szent táplálékává, nem pedig a lelked szemetesládájává.

Ne edd meg az érzéseidet. Éld meg őket. És tápláld a lelkedet azzal, amire valóban szomjazik: szeretettel, békével, kapcsolódással és örömmel.

Guzsik-Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.com)

Online meditációk és előadások: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Megvásárolható meditációk: https://www.patreon.com/utmutatoaleleknek/shop (Csak böngészőn keresztül használható, Applikáción keresztül nem)

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

Facebook csoportunk: https://www.facebook.com/groups/1108624685917176/

Gyakori kérdések: http://elozoeletek.blogspot.com/p/gyakori-kerdesek.html

Kövess bennünket instagramon is: https://www.instagram.com/utmutatoaleleknek/

YouTube csatornánk: https://www.youtube.com/channel/UCoeNAsAktMxha-n9QYVit1A

Könyveimről információkat itt találsz: http://elozoeletek.blogspot.com/p/konyvinformaciok.html