This is default featured slide 1 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 2 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 3 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 4 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 5 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

2014. január 22., szerda

A lélek blokkjainak oldása



Biztosra veszem, hogy mára minden ember érzékeli, hogy a Földön valami megváltozott. Bár mondhatnám azt is, hogy folyamatos változásban van… Minden pillanat tartogatja számunkra a lehetőséget… A változás és fejlődés lehetőségét. Ennek a változásnak sosem lesz vége. “Amit meg lehet változtatni, az az, ahogyan a változáshoz viszonyulsz, és ahogyan a változás hatására változol.”

Azt érzi az ember, mintha szaladna az idő, minden felgyorsult. Romokban hevernek az emberi kapcsolatok, soha nem volt a világban ennyi depressziós, pánikbeteg ember. A hullámzó anyagi helyzet és létbizonytalanság teljesen megnyomorítja az emberi lelket.

Mégis azt gondolom, hogy kiváltság ma, ebben a korban élni és létezni. Ugyanis soha nem volt még ekkora lehetőségünk és szabad akaratunk arra, hogy változtassunk és újra írjuk életünk forgatókönyvét.

Maga a karma az ok-okozat törvénye. Vagyis semmi nem történik a világunkban véletlenül. Előre megírt, pontos és precíz terv alapján zajlik. Minden történést, eseményt, találkozást megelőz egy ok. Maga az ok lehet egy tegnap elkövetett tett vagy gondolat, de blokkjainkat hozhatjuk akár magzati korból, vagy elmúlt életeinkből is. 

Ugyanakkor vannak olyan szülőktől átvett családi minták (amik legtöbbször nem tudatosulnak bennünk), melyek szinte rabságban tartanak bennünket. Gondolok itt főként arra, hogy mindenki családjában vannak ismétlődő tendenciák (válás, szegénység, bizonyos betegségek, újra és újra megtörténő események). Véleményem szerint rendkívül fontos a családi minták tisztítása, hiszen napról napra ugyanazt a régi lemezt játszuk. Mintha egy mókuskerékben lennénk, melyből lehetetlen kiugrani. Blokkjaink nagy részét ezen okok teszik ki. A blokk-oldások abban segítenek, hogy feltárjuk saját gátjaink okait, megértsük őket, ezáltal felszabadítva a testet, lelket és szellemet tőlük.

Eddig úgy éltünk, ha bármi történt, ami boldogságra adott okot, életünk egy másik területe szinte azonnal darabjaira hullott. Ha volt szerelem, akkor anyagi nehézségekkel küzdöttünk, ha pedig anyagilag stabilak voltunk, akkor megbetegedtünk vagy tönkrementek a kapcsolataink. A duális világban így volt meg az egyensúly. Ha valami jó dolog történt velünk, szinte vártuk, mi történik majd, ami szomorúságra ad okot.

A jó hír az, hogy most ez megváltozhat. Az évszázadok, évezredek alatt összegyűjtött számtalan terhet, blokkot levetheti magáról az ember. Ezért is érzem azt, hogy kiváltság ebben a korban élni és létezni. Megtapasztalhatjuk itt a földi létben, hogy milyen a harmónia, az egyensúly életünk minden területén. Ehhez “csupán” arra van szükség, hogy elengedjük a múltunk terheit, melyek visszatartanak minket ettől. Minden csak úgy lehetséges, ha visszamegyünk és feltárjuk az okokat.  Naponta akár 20 év karmáját tudja ledolgozni az ember, ezért sokszor 20-szor gyorsabbnak érzékeljük az időt, mint néhány évvel ezelőtt.

Az oldás nem törlést jelent, hanem az energiák átrendeződését.  Az oldások közben tanításokat is kapunk. Ennek fontos jelentősége van, hiszen csak az a karmikus teher tud feloldódni, melynek megértettük a rendeltetését. Ha ez nem történne meg, akkor értelmetlen lett volna a probléma létezése. Ugyanis minden “probléma” megoldása lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Önmagunkhoz, a valódi Forráshoz. Mind-mind feladatok, melyek megoldásra és megértésre várnak. MINDIG a megértés hozza magával a feloldozást.
Életünknek 3 olyan területe van, melyen a legtöbb leckét kapjuk:

Az első a párkapcsolatok. Nagy előrelépést, illetve nagy visszahúzó erőt képvisel az emberek fejlődésében. Itt tudunk a legtöbbet és leggyorsabban fejlődni, hiszen azonnali és gyors tükröt mutat számunkra partnerünk. Megmutatja, melyek azok a területek, ahol még fontos dolgoznunk magunkon.
Erre kifejezetten párkapcsolati blokk-oldó napjaink vannak, melyeken szembenézhetünk saját árnyoldalainkkal, szembesülhetünk azzal, miért vonzzuk évről-évre ugyanazokat a helyzeteket, a hasonló típusú embereket, és miért szembesítenek Bennünket egyfolytában ugyanazokkal a problémákkal. Megtanulunk megbocsátani (másoknak és önmagunknak is), elengedni a múltat. Feloldjuk azon fogadalmakat, esküket, mágiákat, melyek a múlthoz kötnek bennünket. Feloldjuk a kötéseket, a függőségeket, melyek miatt nem tudtunk tovább lépni.

Életünk második fontos területe az egészségünk. A testi tünetek mindig arra hívják fel a figyelmet, hogy eltévedtünk. Az ok minden esetben a lélekruhánkban keresendő. Ha a kialakult probléma energetikai gyökerét feloldjuk, megértjük rendeltetését, ennek velejárója, hogy a testi tünet is megszűnik létezni. Az oldások segítenek jobban megérteni életünket, önmagunkra találni. Közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük a létezésünk célját: “Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a létezésünk értelme?”.

A harmadik fontos terület, melyen sokat fejlődünk, az anyagiak és a karrier, életfeladat. Fontos tudni, ha az ember harmóniában él, ha valóban azt a feladatot éli, melyben kiteljesedhet itt a földön, akkor nem szenved hiányt anyagiakban sem. Sokan érzik, hogy nem a megfelelő feladatot végzik. Nem szeretik azt, amiből élnek. Tudják mélyen belül, hogy sokkal többre hivatottak. Ugyanakkor hajlamosak ezt mélyen elrejteni, a félelmek visszatartják őket. Inkább beletörődnek a már megszokott létbe. Az oldások során felszabadítjuk azokat a blokkokat, melyek távol tartanak bennünket a bőségtől életünk minden területén. Melyek megakadályozzák, hogy valódi hivatásunkra leljünk, és éljük is azt. Felszabadítjuk magunkat a félelmek, a bűntudat, és azon negatív érzelmek alól, melyek falat építettek körénk és megakadályozták eddigi életünkben, hogy a vágyott dolgok beáramoljanak.

A blokkok oldása nem feltétlenül a tanfolyam vagy a meditáció alatt történik meg, itt csupán elindítjuk magát a folyamatot. Mindenkinek a saját ritmusában történik. Az oldás folyamata több hétig, vagy akár hónapig is eltarhat. Utána folytatódik álmokban, spontán látomásokban. Mindaddig kapjuk a hétköznapi életben is a tanításokat, szituációkat, míg fel nem ismerjük egy-egy helyzet rendeltetését.

Tapasztalataink szerint az oldások nem csak az adott területen, hanem szinte az élet minden területére hatással vannak. Több olyan vendégünk volt már, aki párkapcsolati oldásra jelentkezett, majd utána nagyon rövid időn belül az életfeladata aktiválódott be. Neki erre volt szükség elsőként ahhoz, hogy később bevonzza a megfelelő társat. Ugyanakkor többször történt már fordítva is.

Az oldások egyszerűen beindítják az energiákat. Egyfajta segítség az életünkhöz. Elkezdenek helyükre kerülni a dolgok. Bár ezt sokszor eleinte káoszként éljük meg. Türelem kell, míg letisztulnak a dolgok. Ugyanis az ember a tanulnivalóit nem törölheti el egész egyszerűen, hanem amit feladatként magával hozott, azt el kell sajátítania. Az oldás begyorsítja a fejlődést. S ha elvégeztem a nagyobb feladatokat, újra tudom írni az életem forgatókönyvét.

Sokan beszámoltak arról, hogy amint eldöntötték, hogy oldásra jönnek, esetleg be is jelentkeztek, szinte azonnal elkezdődött náluk a tisztulás az adott területen. Ez utána is folytatódik. Lehetnek tisztulási tünetek a tesben: fejfájás, végtagfájdalmak, hányinger, levertség érzése. Ugyanakkor van, aki arról számol be, hogy sosem érezte magát ilyen kirobbanó formában. Teljesen egyénfüggő. De ugyanúgy, ahogy a lelki sérelmek a testen jelennek meg tünetként, a lelki tisztulás is a testen keresztül (is) történik. Sokat segíthet a nagy mennyiségű vízbevitel, és a több pihenés, alvás.

Az, hogy mennyi idő után várható eredmény, az teljesen egyénfüggő. Van, akinek oldás után néhány napon belül megoldódik a problémája, van, akinek hónapok folyamatos munkájára van szükség ahhoz, hogy változást érezzen. A változás mindig magunkban kezdődik. Attól is függ a gyorsaság, kinél milyen jellegű blokkok vannak, mennyire mélyről jönnek. Általában 1-1 adott problémának a gyökerei nagyon szerteágazóak. Ezért érdemes többféle oldáson részt venni. Mivel nem egymásra épülnek, és általában mindig más és más minden oldás, bármikor be lehet csatlakozni. Hogy mennyi oldásra van szükség, mindenki saját maga érzi. Véleményem szerint mindenkinek a saját ritmusában folyamatos munkára van szüksége ahhoz, hogy harmóniában tudja tartani magát.

A jó hír az, hogy saját felszabadításunkkal az egyenes ági rokonaink is tisztulnak, azaz a szüleink, gyermekeink, testvéreink és a párunk. Akkor is, ha esetleg még nem tudjuk, ki is Ő. Hiszen energetikailag össze vagyunk kötve. Biztosan mindenki családjában van olyan szeretett ember, aki ellenáll a változásnak, mi pedig nagyon szeretnénk segíteni rajta. A szabad akaratába senkinek nem szólhatunk bele, ugyanakkor, ha mi oldódunk és változunk, az szeretteinket is elindítja idővel a változás útján. Szinte magával ragadjuk a környezetünket. Van olyan hölgy vendégünk, aki kifejezetten azért jár hétről-hétre, mert látja az óriási fejlődést és változást a férjén és gyermekein.

Egyet tudni kell. A földi sík átalakul. Mindenki előtt két kapu van. Csak remélni tudom, hogy mindenki a változást választja. A dolgok maguktól nem változnak. A döntést Neked kell meghoznod. 

Csodás életet kívánok Mindenkinek!


Mohácsi Viktória (https://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 





2014. január 11., szombat

Az én történetem




"Túl sokat nem szeretnék mondani magamról, ki fog derülni, miért. Férjnél vagyok lassan 20 éve, van 2 gyerekem. Fiatalon mentem férjhez, nem túl sok kapcsolattal a hátam mögött. Nem szerelem volt első látásra, de úgy alakult, hogy az lett. Elég hamar össze is házasodtunk, majd megszületett az első gyerek, majd néhány év múlva a második is. Segítségünk nem volt a nevelésükben, sem anyagi, sem fizikai szempontból, gyakorlatilag ketten kellett megoldanunk mindent. Mit ne mondjak, embert próbáló volt. A kapcsolatunk szépen elkezdett "rámenni", kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet foglalkoztunk egymással, kezdtünk távolodni egymástól, egymás mellett élni, nem tudtunk kettesben lenni. Egyvalami megmaradt: sokat nevettünk, sokat viccelődtünk, szorosan összebújva aludtunk minden egyes éjjel. Többször próbáltam megértetni, hogy mi a problémám, de mivel neki mindig úgy jó, ahogy van, nem érzékelte annyira. Természetesen mindig csak rövid távon történt változás.
Aztán történt valami 5 éve. Az egyik kollégámmal elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. Épp elég depresszió közeli állapotban voltam, őszi szünet vége volt, amikor elhívott randizni. Előtte soha senki még csak a lehetőségét sem kapta meg ennek, pedig voltak próbálkozók, nem tudom, miért pont ő. Valahogy elkezdett dolgozni a kémia közöttünk. Már évek óta egy munkahelyen dolgoztunk, de még csak nem is beszéltünk egymással. Tudtam, hogy nem szabad belemennem, hiszen az én problémámra nem megoldás egy "külső" kapcsolat. De mivel akkor már régóta hiányzott valami az életemből, belementem. Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, tudtam, hogy rossz, amit teszek, de végre megint nőnek éreztem magam, mint akkor már évek óta nem. Furcsa volt, hogy tizenvalahány év után más is hozzám ér. Ezzel kezdetét vette egy elég fura kapcsolat, egy furcsa kettős élet. Éppen akkor Neki is volt élettársa, de ez különösebben nem zavarta, nem ez volt az első félrelépése. Otthon igyekeztem palástolni mindent, kiderült, hogy elfojtásban elég jó vagyok. Vagy nem vett észre semmit a férjem, vagy nem tételezte fel rólam, vagy nem akarta, vagy, ami a legrosszabb, nem érdekelte a dolog. Eleinte nem aludtam, alig ettem, elkezdtem fogyni idegi alapon. Nem vett észre semmit, nem kérdezte, hogy mi van a háttérben, azt jegyezte csak meg, hogy többet mosolyogtam. Néhány hónap elteltével, épp elkezdődött az új év, mikor azzal állt elő az "új", hogy egy hónap szünetet kér, mert családi gondjai vannak, amiket szeretne megoldani. Nem derült ki, mik azok. Az alatt az egy hónap alatt szépen leépítettem magamban minden érzelmet, de alig vártam, hogy leteljen az a nyomorult hónap, és megbeszéljük, hogy mi legyen, folytassuk e, vagy inkább hagyjuk abba. Akkor nekem a folytatás az életemet jelentette gyakorlatilag szó szerint, és természetesen a folytatás mellett döntöttünk. De már nem volt minden ugyanolyan, hiszen ahhoz, hogy ne derüljön ki otthon semmi, eléggé le kellett redukálnom az érzelmeimet, baromira el kellett fojtanom mindent. Egyetlen apró dolgot felejtett el velem közölni, hogy az élettársa épp közös babájukat várja. Mire ez kiderült, már "késő" volt, nem tudtam kiszállni. Pont úgy viselkedtem, mint egy szerelmes bakfis. Érzelmi hullámvasút vette kezdetét, Nála emelkedtek az érzelmek, nálam csökkentek, szépen elmentünk egymás mellett. Neki a vége felé kezdett járni a kapcsolata, nekem stabilan működött otthon minden, a régi jó, megszokott langyos szar módon, munkahelyet váltottam (nem miatta). Közben belém szeretett, tervezgette, hogy milyen lenne, ha mi ketten együtt élnénk le az életünket, együtt öregednénk meg. Nem áltattam, az elején mondtam, hogy soha nem fogom elhagyni a családomat miatta, közöttünk nem lehet több, mint egy szeretői kapcsolat. Ennek többek között a hűséghez való hozzáállása volt az oka. Tudom, elég érdekesen hangzik ez az én számból. Végig küzdöttem a lelkiismeret furdalással, hol jobb volt, hol rosszabb. Közben egyfolytában mondogatta, hogy én vagyok álmai nője, az élete, szereti a testem, a lelkem, az eszem, a gondolkodásomat, mindenemet, már teljesen letett arról, hogy ismét szerelmes lehet, és én ezt visszaadtam Neki. Én soha nem mondtam, hogy szeretem, de mindig támogattam, mellette álltam. Többször mondtam, hogy örülnék, ha találna valakit, akivel esélyt kap egy normális párkapcsolatra, egy normál életre, amit én nem adhatok meg. Erre mindig az volt a válasz, hogy csak én kellek, senki más, nélkülem nem ér semmit az élete, mert én vagyok neki maga az élet. Nem érdekli, hogy nem tudok többet adni, ez így jó Neki, nem kell más. Néha iszonyú lelki teher volt, amit rám rakott. Telt az idő, az iskolai szünetek alatt soha nem találkoztunk, kivéve egy másfél évet, amikor minden nap tudtunk találkozni munka után egy lopott órára, és kis sétára. Minden hétköznapnap beszéltünk telefonon, minden reggel "jó reggelt sms", esténként chat. Minden este. Közben természetesen kaptam "jeleket" az élettől, hogy rossz úton járok, de én NEM hagyom ám magam, nekem senki nem fogja megmondani, mit tegyek. Erősebb vagyok, mint az élet.
Aztán elkezdődött 2013. Azt kívántam, hogy találjon magának valakit, és akkor én könnyebben ki tudok szállni ebből a kapcsolatból, ami egyfelől hatalmas teher volt, másfelől viszont feltöltött a szeretet hatalmas energiájával, amit otthon nem kaptam már meg. Még mindig nőnek éreztem magam, ha vele voltam, el nem tudom mondani, milyen érzés volt, amikor hozzám ért, simogatott. Érzelmileg sokkal több volt a sex, mint otthon, volt szenvedély, idő egymásra figyelni, nyugalom, csak rám figyelt. Nem kellett anyának, feleségnek lennem, csak magam lehettem. Ugyanakkor a folyamatos lelkiismeret furdalás miatt egyre terhesebb volt nekem ez a kapcsolat, és nem is tudtam elengedni magam igazán, nem tudtam feloldódni. Kötelességnek éreztem felhívni őt, a nyári szünet után pedig mindig volt valami kifogásom, hogy miért ne találkozzunk. Otthon gyakorlatilag semmi nem változott, minden maradt a régiben, vagy épp egy picivel rosszabb lett. Nyáron olvastam egy könyvet (Colin C. Tipping: Sorsfordító megbocsátás), ami nagyon nagy hatással volt rám. Elkezdtem imádkozni naponta, meditálni, hinni, esténként hálát adni az aznapi történésekért. Így jutottam el Vikiék fb oldalára is. A "nyári szünet" után úgy alakult, hogy csak október végén tudtunk összehozni egy randit, az is elég balul sült el, miattam. És akkor észrevettem egy hajszálat a köntöse nyakán, ami nem az enyém volt. Nem szóltam semmit, próbáltam nem venni tudomást róla, meggyőzni magam, hogy rosszul láttam, nem hajszál volt, de azért időnként csak fel- felbukkant a képe az agyamban. Közben elmentem egy oldásara, igaz, nem kapcsolati volt, hanem bőség. (Ez volt az első oldásom, és már elsőre sikerült is visszamenni egyik előző életembe. Fantasztikus érzés volt!!!!) Randit továbbra sem tudtunk összehozni, max csak egy kávéra találkoztunk. Feltűnt, hogy sokkal könnyebben veszi, ha lerázom, nem erőlteti annyira, hogy találkozzunk, ha telefonon beszéltünk, az is sokkal rövidebb volt. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, gondoltam, adok esélyt Neki, megkérdeztem, hogy nem akar e mondani valamit? Elkezdett találgatni, hogy mit kellene elmondania: nem mondta hogy boldog névnapot, stb. Úristen, nem tudja ennyi év után sem, hogy mikor van a névnapom????????!!!!! Fél éve volt!!!!!! A következő alkalommal rákérdeztem konkrétan. Elmondta, hogy valóban megismerkedett valakivel, de engem szeret továbbra is, rám gondol, ha vele van, de tulajdonképp értsem meg, hogy mivel nem kaphat tőlem többet bármennyire is szeretné, szüksége van valakire. Köztünk természetesen minden maradhat a régiben, minket kettőnket ez nem érint. Az nem érdekelte, hogy mennyire inkorrekt ez a másik féllel szemben. Nagyon szomorú és csalódott voltam. Másnap elutaztunk a családdal hétvégére, megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Sikerült teljesen kikapcsolnia a természetnek, bár alkohol barátommal végül is nem kerültem közelebbi kapcsolatba terveim ellenére. Nem is gondoltam a problémára. Eljött a hétfő, egy érdekes beszélgetéssel. Végül is úgy döntöttem, hogy nem döntök sehogy, majd az élet eldönti, hogyan tovább. Az eszem azt mondta, hogy lépjek ki ebből, a szívem viszont nem volt hajlandó megtenni ezt. Végül is jogom van egy kicsit boldognak lenni, ez jár nekem. Hazafelé már éreztem, hogy rosszul döntöttem, volt egy kívánságom, ami teljesült, nem tehetem még, hogy én mégis másképp döntök!!! Két nappal később is találkoztunk, majd eljött a hétvége, ami eléggé de ja vu volt, pont olyan, mint amikor kezdődött a kapcsolatunk- és nem jó értelemben. Szombat este megszületett a döntés: véget kell vetnem ennek az egésznek. Hirtelen megfoghatatlan megkönnyebbülés, energia öntött el, és világosan láttam mindent. Soha nem voltam még ennyire összeszedett, határozott, megingathatatlan, erős, felismertem egy csomó összefüggést, mi miért történt az elmúlt 5 évben (többek között anyagi téren is). Azóta is tele vagyok energiával, bár nem alszom 3-4 óránál többet éjszaka. Megbeszéltünk mindent, őszintén, komolyan, higgadtan, de nem érzelem mentesen. Érdekes volt úgy elbúcsúzni valakitől, hogy tulajdonképp mindketten élénken ott él(t)ünk még a másik szívében. Soha nem volt részem még ilyenben, és nem tudom, mit hoz a holnap Nélküle. Azt tudom, hogy helyes döntést hoztam, de fáj, borzasztóan fáj, nem is hittem, hogy ennyire fog.
Ez alatt az 5 év alatt soha nem hazudtam a férjemnek egyetlen szóval sem, mindig úgy intéztem, hogy valóban legyen dolgom arra ahol találkoztunk, vagy nem mondtam semmit, ő pedig nem kérdezte. Lehet a férjemet kellett volna inkább elhagynom? Meglátjuk. Most csak rendbe szeretném hozni a házasságunkat, ez minden vágyam. Nem tudom mennyi esély van rá, de az elmúlt szép évek és a 2 gyönyörű és okos gyerek miatt megér még egy próbát. Neki csak azt kívánom, hogy valóban sikerüljön ez a kapcsolat (mivel azonban még mindig nem tanult az elkövetett hibákból, valljuk be őszintén, kétes). Mit kellett megtanulnom? Két dolog lehetséges: vagy az érzelmek, a szeretet kimutatása és megélése, vagy maga a lezárás és elengedés. Neki mit kellett megtanulnia? Szeretném az hinni, hogy amit tanulnia kellett, az csak most fog jönni. Nem tudom, milyen lett volna Vele élni, csak ketten szerepelni ebben a kapcsolatban. A sors nem ezt dobta nekünk. Az biztos, hogy ez örökre az én titkom marad, a Férjem soha semmit nem fog megtudni belőle, nem tehetem rá a terhet, ezt nekem kell cipelnem egész életemben. Ja, és a legjobb: volt egy új kívánságom is: mivel már tudom, hogy egyikük sem a lelki társam, a másik felem, azt kívántam, hogy ha mégis, kapjak egy szál vörös rózsát, mindegy melyiküktől. Teljesen megdöbbent ezen, és mondta, hogy gondolkozott rajta, hogy talán jó lenne, ha egy szál vörös rózsával várna. De mivel úgysem tudom hazavinni, inkább nem tette. Nem tudom, mi lett volna, ha tényleg a virággal várt volna, erre nem volt forgatókönyvem.
Nyugodtan lehet ítélkezni felettem/felettünk, én magam sem hittem volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök, nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg. Sokat tanultam, és érzelmileg megerősödve kerültem ki. Biztos vagyok benne, hogy ezután az életünk jobban fog alakulni, minden téren. Az elmúlt 5 évben szép lassan mindannyian rosszabb anyagi körülmények közé kerültünk, Ő elvesztette a munkahelyét, és azóta sem talált másikat, mi 5 éve elég jól kerestünk, szépen tudtunk félre is tenni minden hónapban, gyakorlatilag nem voltak gondjaink, most egyik hónapról a másikra élünk. Elhatároztam, hogy 2014-et több szempontból is tiszta lappal kezdem. Ennek a kapcsolatnak a lezárása csak az egyik lépés volt. Az idei nagytakarítás nemcsak a lakás fizikai takarítását jelenti, hanem energetikait is. Alig várom már, mit hoz a jövő. Ha ebben a szituációban tudtam ennyire erős, határozott lenni, biztos menni fog máskor is. Ez volt az első eset, amikor én szakítottam. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen, és a kapcsolathoz méltón sikerült pontot tenni a végére. Nem sértegettük egymást, nem ítélkeztünk egymás felett, nem vágtunk egymás fejéhez durva és goromba dolgokat, barátokként váltunk el. Azt hiszem, jó úton járok. Alig várom már, hogy elmenjek a kapcsolati oldásra is."


Aktuális oldások programja az alábbi linken megtekinthető:

2014. január 8., szerda

Jó szülővé válni


Szülőként érezted-e már, hogy megbuktál,hogy valamit nagyon elrontottál? Pedig te a legjobbat akartad gyerekeidnek. Az örökös félelem, aggodalom bizony sokszor nagyon rossz tanácsadó volt. Én sokszor éreztem, hogy a gyermeknevelés a legnagyobb gond a családok életében. Szörnyű dolog azzal azonosulni, hogyha becsületesnek neveled a gyermekedet, akkor nem sokra viszi az életben. Szerettem volna, hogy a gyerekeim többre vigyék mint én, de ha megkérdezték volna tőlem, hogy mi az hogy "többre", nem tudtam volna megfogalmazni, csak általánosságban, hogy jobban éljenek, mint én. Boldog legyen a párkapcsolatuk és megfelelő anyagi körülmények között, biztonságban érezzék magukat. Régen mindig azt gondoltam, hogy ez a külső körülményeken múlik, azon hogy mennyire szeret a párom és a környezetem, mennyi pénz folyik be a családi kasszába és mennyire tudok megfelelni másoknak. Nagyon sok szülő, ugyanúgy mint én, szeretné ha gyermekei őszinték lennének, miközben mi sem vagyunk őszinték egymáshoz és már réges régen elfelejtettünk őszinték lenni önmagunkhoz. Engem nagyon elkeserített, amikor rájöttem, hogy az érvényesül, aki beilleszkedik ebbe a hazug világba. Aki törtető, sunyi, erőszakos, aki elárulja önmagát. Annyi álarcot felveszünk, hogy már nem is tudjuk, hogy kicsodák vagyunk és így neveljük a gyermekeinket és csodálkozunk, hogy megbuktunk a gyermek nevelésben és az élet iskolájában. A gyerekek korán felismerik, hogy mindenki hazudik és semmi mást nem csinál, csak azt amit a szüleitől és a környezetétől látott. Megtanulja, hogy csak így maradhat életben. Azt gondolom, itt az idő, hogy ezen változtassunk. Segítsünk egymásnak, hogy az emberek szeme felnyíljon. Sok embert hajt a vágy, hogy megfelelő szülővé válljon. Ehhez az első lépés, hogy lecsendesíted egy kicsit az elmédet és elindulsz a befelé vezető ösvényen, hogy megtaláld az igazi önmagad. Az út során leveszed az álarcaidat, egyre jobban megismered önmagad, megnyítod a szívedet és megtanulsz nyitott szívvel szeretni. Ezzel jó példává válsz a gyermekeid előtt. Ne felejtsd el, hogy a gyerekek nem azt csinálják, amit mondasz nekik, hanem amit látnak. Minél többen akarnak jó szülők lenni és ezért tenni is valamit, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy a gyermekeink is megváltozzanak. Így egy élhető élet felé megyünk. Mindenkinek szüksége van segítségre, hiszen kellőképpen össze vagyunk zavarodva. Nekem az oldások sokat segítettek, 3 év alatt rengeteget változtam. Sokkal jobban érzem magam, és elfogadtam, hogy minden rajtam múlik. Rengeteg múltból hordozott terhet lepakoltam, egyre mélyebbre ások le magamba, hogy megtaláljam azt a tudást és bölcsességet, ami ott van bennem. Indulj el te is az úton, amin keresztül jobb szülővé válhatsz.

Tisztelettel: Zsiga Márta (http://elozoeletek.blogspot.hu)




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


Ébresztő Emberek!




Itt az idő a világ pusztulására és újjáépítésére. Legalábbis szerintem. Így rögtön szeretném is elmondani, hogy amit leírok, csupán az én nézőpontom. Nem azért írom le, hogy bárki egyetértsen velem. 

Élek egy világban, ami a sajátom. Én választottam, mielőtt megszülettem. Szerettem volna a szüleim gyermeke lenni. Ma már azt is tudom, miért. Tőlük tudtam a legtöbbet tanulni, ők adták az alapokat az életemhez. Sokáig ezzel azonosítottam magam. Azt gondoltam, hogy az vagyok, aminek a szüleim neveltek. Azt hittem, az ő kicsinyített másuk vagyok. Mivel sikertelenek voltak, gondoltam, nekem is ez jár. Elváltak, így azt gondoltam, ez az élet rendje. Elváltam én is. Aztán megfigyeltem, hogy a családunkban mindenki elvált, megcsalták a nőket. Azonosítottam magam ezzel a szereppel. Rámhúzták. 

Nevelt az iskola, majd nevelt a politika és a társadalom. Megmondják, mit egyél, mitől legyél beteg, mit kell gondolnod, mit kell érezned. Törvényeket hoznak, hogy bekorlátozzanak. Ugyanakkor inkább felhívják a figyelmedet a megszegésének lehetőségére. Törvényben van, hogy ne lopj, mert megbüntetnek. Szerinted azóta nem lopnak? Szerintem sokkal többet. Felhívták rá a figyelmed, hogy ezt is lehet. A törvények rendkívül jó bevételi források. Minden nap van, amiért megbüntessenek. Hogy elvegyék mindened, hogy ne legyen hatalmad. Hogy ne legyél szabad. Hiszen a szabad embert nem lehet beállítani a sorba, mint a birkát. A szabad ember saját szabadsága szerint cselekszik, nem ezt a mocskos világot szolgálja. Nem az ördög rabszolgája. Nincs rákényszerülve, hogy mint a birka, robotoljon azért, hogy másokat szolgálhasson. A szabad ember önmaga ura, nem a társadalom szolgája. Régen sokkal szabadabbak voltak az emberek. Ez a cél, hogy újra visszataláljunk. 

Ez a mocskos világ már nem tudja önmagát fenntartani. Ha így folytatjuk, elpusztul a föld. Egy mű világot húztunk fel, ahol mű emberek élnek. Alig van ember, aki a saját természete szerint cselekszik. 
Nem gyártanak ma már olyan filmeket, amikben ne szerepelne a “szopás”, a “drogdíler”, a “buzi”, a “pénzért vett szex” kifejezések. Nem tud az ember egy jó vígjátékot megnézni, mert mindenhol azt sugallják, hogy drogozz, szeresd a saját nemed, káromkodj, lopj, hazudj. Évek óta nem nézek tv-t, de már moziba sem járok. Hol vannak azok a filmek, amik valóban a humorról, szerelemről, vicces történetekről szólnak? Már a gyerekeinkbe is azt nyomják, hogy teljesen természetes, ha az iskolai wc-ben elszívsz néhány füves cigit, teljesen természetes, hogy a férfi a férfivel szexel, hogy lopsz, és mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy hazudik. Emberek feljelentik egymást, a legjobb barátját, a szomszédját nyomja fel. Szánalmas a világ. Hiába gondolkodok másként, homokba dugnám a fejem, ha nem vennék erről tudomást. Tudom, hogy nem véletlenül választottam ezt a kort, hogy megszülessek, és úgy érzem, állom a sarat. De én is itt élek, a kollektív tudat hatással van rám. 
A mesék erőszakosak, a mai gyerekeket már nem kötik le pom-pom meséi, a mai modern animációkban már ölnek, szívnak, hazudnak, és megalázzák egymást. És ez a menő. Amelyik gyerek nem díjazza ezt a sok ocsmányságot, azt kiközösítik, megalázzák. Merthogy a többinek a szülei is ugyanilyen defektesek. Az anya helyett az utca, és a filmek nevelik a gyerekeket. Nincs egymásra idejük. Hol vannak a régi, családi vacsorák, a nagy beszélgetések? 
Az anyák nem világosítják fel időben a kislányokat, már 15 évesen túl vannak több szexuális kapcsolaton. Mert nincs rá idő. Az anya örül, ha néha van 1-1 szabad perce.
Az apáknak nincs meg az igazi szeretetkapcsolatuk a kisfiúkkal, nem tudják, hogyan kell férfiként viselkedni. Azt sem tudja némelyik, hogy fiú-e vagy lány. Nem elítélni akarok senkit, biztosan van, aki ezt akarja megtapasztalni, bár tudom, hogy ez nem karma. Ma már divatos nővel is, férfivel is szexuális kapcsolatot teremteni. Ennyi beteg lélek, mind segítségért kiált. De senki más nem tud segíteni, csak Te magadon!
A párkapcsolatokról ne is beszéljünk. Ki ismeri manapság azt a szót, hogy őszinteség? Szerepeket játszunk, hátha így jobban tetszünk a másiknak. Az emberek még önmagukat is becsapják. De mindenki sír-rí, hogy nem talál “normális” kapcsolatot. Hát hogyan, ha Te sem vagy az? Először talán meg kellene ismerned magad, tudni a vágyaidat, az igényeidet. Hogy szeretnének önmagadért, amikor nem mutatod meg magad? Nem is ismer senki. Miért normális egy férfinél, hogy nővel él, és közben férfiakkal szexel? Miért teljesen természetes az, hogy csak alibinek kell egy barátnő? Miért normális, hogy legyen akár nő vagy férfi, nem elég neki csupán “egyetlen” társ? Miért kell megalázni a másikat? Hazudni neki? Elvenni a maradék önbecsülését is? Azért mert Te utálod magad? Haragszol a világra? Nem gondolják ezek az emberek, hogy a hiba bennük van? Hogy ez valami félrekapcsolás?
Hogy épp itt lenne az ideje, hogy kezünkbe vegyük a felelősséget és ne az anyánkat, a tanárainkat, a hazug párjainkat és a politikát hibáztassuk?
Milyen jövő elé néz a felnövekvő nemzedék?? Félek, mi lesz, ha ezeknek a fiataloknak egyszer gyerekei lesznek. 
Több tonna élelmiszert semmisítenek meg naponta, hogy tartani tudják az árakat, miközben emberek milliói halnak éhen. Teleteszik az élelmiszereket adalékokkal, hogy minél betegebb legyen a társadalom. Egyre több gyógyszerre legyen szükséged. A legnagyobb biznisz a világon. 
Emberek! Ezen mindenki tud változtatni! 
Ne félj attól, hogy önmagadért nem fognak szeretni. Elkerülhetetlen, ha elkezdesz önmagad lenni, lemorzsolódnak azok az emberek, akik az álarcaidat szerették. Hadd menjenek Isten hírével. Majd jönnek helyettük olyanok, akik önmagadért szeretnek. Hasonló a hasonlót vonzza, ne feledjük. Kitartás! Már régen kiveszett az emberekből. Nem ismerik azt a szót, hogy hűség, lojalitás. Legalább magatokhoz tudjatok hűek maradni. 
Nem az a megoldás, ha elmenekülünk külföldre. A megoldatlan feladatokat oda is magaddal viszed. Nem véletlenül születtél ebbe az országba. A lélek országába. A feladat az, hogy itt oldd meg a helyzeted. Hogy együtt, közösen oldjuk meg az ország helyzetét. Hogy ne feljelentgessük és rugdossuk egymást, hanem összefogjunk. Együtt a magyar emberek nagyon erősek. Senki és semmi nem állhat az utunkba. Tanuljunk meg egymásért, együtt gondolkodni, és megmutatni a világnak, hogy mi valóban EGY nemzet vagyunk. Én már döntöttem. És az új világom sokkal békésebb, harmonikusabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint a régi volt. Önmagam vagyok, akár tetszik az embereknek, akár nem. Nem kötelező engem szeretni. Én sem szeretek mindenkit. De elfogadom. Nem kell mindenki az életembe. Egyetlen dolgom van, hogy megőrizzem a hitem, a szabadságom, és hű legyek önmagamhoz. 
Mégegyszer elnézést, ha valakit megbántottam, mégegyszer hozzáteszem, hogy ezek az én nézeteim. De én hiszek magamban, hiszek Benned, hiszek az országban, és hiszem, hogy nem véletlen születtünk ide. Nagy feladatunk van a világban: felnyitni a többi nép szemét és felemelni ezt a bolygót! Tisztelettel minden létező iránt! 

Angyal Gabriella  (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: