This is default featured slide 1 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 2 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 3 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 4 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 5 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

2015. november 12., csütörtök



Az ikerlélek kapcsolat jellemzői


Sokfélét olvastam már az ikerlélek kapcsolatokról. Többen leírták, hogy az első találkozás egy hatalmas, mindent elsöprő érzéssel párosult. Ugyankkor vannak, akik arról számolnak be, hogy részükről a felismerés jóval később történt meg. 

Nem vagyunk egyformák. Mindenki máshol tart a fejlődésben. Egy ikerlélek kapcsolat akkor tud fizikai síkon is működni, ha már lélekben mindkét fél megtisztult a közös múlt blokkjaitól, a félelmeitől és fájdalmaitól. Míg ez nem történik meg, a múlt folyamatosan kísérti őket. A lélek újra meg újra teremti a szituációkat mindaddig, míg észre nem veszik, hogy a sérülés ott van bennük, és szinte gyógyításért kiált. 

Az első találkozás mindig más, mint a többi. Nem csupán a testek pillantják meg egymást, hanem a lelkek kapcsolódnak. 
Egy isteni szikra pattan szívtől szívig. Az, hogy kiből mit vált ki, attól függ, hol tart éppen a fejlődésben. Van, aki számára összetéveszthetetlen és csodálatos “hazataláltam” érzés, és azonnal ott a bizonyosság, hogy mi “egyek vagyunk”. Megszállja az embert a nyugalom, hiszen tudja, hogy ami egyszer EGY volt, újra az lesz. Jöhet bármi és bárki, őt senki nem veheti el tőlem. 

Van, akinek egy megmagyarázhatatlan, ugyanakkor kellemes érzés önti el a mellkasát, és csupán annyit ismer fel, hogy ez a találkozás más, mint a többi. Számára megfejthetetlen, mi is ez az érzés. Nyugtalanul forgolódik éjszakánként, nem bírja kiverni a szívéből a másikat. Mintha megbabonázta volna, állandóan érzi a jelenlétét. Ha sokáig nem találkoznak, a lélek síkján folyamatosan “együtt vannak”. Lehet, hogy lassan indul a kapcsolat, és hatalmas hullámzásokkal jár, mert elképzelhető, hogy még sok a megoldandó feladat, mielőtt összeolvad a két fél a fizikai világban. 
Ilyenkor szokták feltenni azt a kérdést, hogy “akkor miért találkozhattunk már most”? A válasz nagyon egyszerű. Biztosan Te is érzed, hogy rendkívül felgyorsítja mindkét fél fejlődését. Főként azon leckéket tudod általa elsajátítani, amikkel eddig nem voltál hajlandó szembenézni. Amit senki más nem tudott eddig megtanítani Neked. Ilyenek lehetnek a türelem, az alázat, az elfogadás, az elengedés, a megbocsátás, a mártírszerep letétele, vagy akár a másik ember szabad akaratának tiszteletben tartása. Az, hogy a külön fejlődés meddig tart, tőletek függ. A lélek egyik felének szárnyalása húzza magával a másikat. Ugyanakkor ez fordítva is igaz lehet. Tehát ha egy kapcsolat még nem manifesztálódott a fizikai síkra, akkor még egyik fél sem áll rá készen. 

Én biztosra veszem, hogy nem minden ember fog ebben az életében együtt lenni az ikerlelkével. Aki nem hajlandó szembenézni a múltjával, legyőzni a saját démonjait és meggyógyítani a sérüléseit, annak esélytelen az együttlét. Ebben pont a szabad akarat a legszebb. 

Óriási fejlődési lehetőség van ebben az inkarnációban, rengeteg a történés, ami biztosítja mindezt. Ugyanakkor tudom, hogy egy valódi ikerlélek kapcsolat megéléséhez félelem-mentesnek kell lenni. Igazi bátorság kell hozzá, erő. Hiszen az egó világában még kevés ember képes teljesen átadni magát lelkének. Az ember, aki önértékelésében elég erős ahhoz, hogy ne függjön a másiktól, ne akarja birtokolni, megérett a kapcsolatra. Ez több év kemény munkába is kerülhet. Több ezer év fel nem dolgozott fájdalmával szembenézni nem kis feladat. Mindenkinek a saját ritmusában történhet csak. Mindig annyit kap, amennyit éppen elbír. 

Az ikerlélek kapcsolatok jellemzője egy olyan érzés, hogy már valahol, valamikor találkoztunk. Tudom, hogy ismerem ezt az embert, még az is lehet, hogy többet tudok róla, mint ő saját magáról. Ráérzek arra, hogyan fog reagálni, előre tudom, mit fog mondani. Lélekben folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Vele minden természetes, minden olyan egyértelmű. 
Sokan azt érzik, hogy ez egy olyan erő, ami felett nincs hatalmuk. Nem tudom nem szeretni őt, akármit is tesz, bárhogyan cselekszik. 

Azonban azt tapasztalom, hogy nagyon sokan összekeverik ezt az érzést a karmikus kapcsolatokkal. Ha egy külső szemlélőt megkérdeznek, azonnal, egyöntetűen állítja bárki, hogy a két félnek lélekben semmi köze egymáshoz. De ragaszkodnak, mert a múltból összeköti őket egy “még meg nem oldott feladat”. Ezt a ragaszkodást pedig összekeverik a szerelemmel. Beleragadnak egy diszharmonikus, minden ideget felörlő kapcsolatba, és nem veszik észre azt a sok jelet, amit az univerzum küld feléjük. Nem akarnak szembenézni mindezzel. Vagy pedig a feldolgozatlan múlt miatt hiú ábrándokba kergetik magukat, és éveket, vagy akár évtizedeket pazarolnak el úgy, hogy várnak, megállítják az életüket valaki miatt. Eközben pedig egyre mélyebbre jutnak lelkükben, egészen addig, míg azt érzik, innen már nincs kiút. Pedig ezt a csapdát ők állították saját maguknak. 
Az ikerlélek kapcsolat egy földöntúli csoda. A Teremtő egy olyan ajándéka, mellyel a mennyországot hozhatod le a Földre. Ez a lehetőségünk van arra, hogy az egységet megéljük, és azt érezzük végre, hogy nem hiányzik semmi. 

Hiszen mióta lejöttél a Földre, ezt az érzést keresed. Otthon, odafent ebben a szeretetben léteztél. Amikor megszülettél, azonnal próbáltad a szüleidtől megkapni, de ők csak azt adhatták, ami bennük volt. A bezárt szívükkel nem tudták megadni Neked. Utána mindenkiben ezt kerested. Az óvó néniben, a szomszéd kisfiúban, a barátaidban, majd a szerelmeidben. De mindig valami hiányzott. 
Az ikerlélek kapcsolatoknak célja van. Sokkal nagyobb, mint hinnéd. Nem csupán az egyén szeretete és jóléte, hanem az egész bolygóé. Ez az óriási szeretet tud egy új minőséget adni a bolygónak. Tehát a globális változás a Te változásoddal keződik. 

Tudom, hogy kegyetlenül nehéznek tűnik, de hidd el, hogy megéri. Az út csak akkor tűnik hosszúnak, amikor elindulsz, de amikor megérkezel, már élmény… :)

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 


MentésMentés

2015. november 6., péntek

Ősi emlékek

A mintázat a múltban gyökerezik
Hasznos lehet, ha felidézel bizonyos ősi emlékeket.

Valószínűleg felvetődik benned a kérdés, hogyan emlékezhetnél valaki más emlékeire. Pedig az egész könnyebb, mint hinnéd. A folyamat során a benned lakozó ősi emlékeket tárod fel. A tojásból éppen kikelt csirke azonnal a földre lapul, ha meglátja az égen szárnyaló sólyom árnyékát, de nem tesz így, ha egy rigó vagy egy galamb repül el a feje fölött. Hordoz magában egy emlékfoszlányt a sólymok veszélyes természetéről. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy tudattalan elméjében létezik egy ősi emlék arról, hogy a sólyom csirkét eszik. Neked is lehetnek mélyen hordozott ősi emlékeid.

Ez a gyakorlat segít, ha néhányat szeretnél a felszínre hozni:

– Hunyd be a szemed, és képzelj el egy hosszú asztalt, amelyen maszkok vannak. Az egyes maszkok egy-egy ősöd képét hordozzák, és őt képviselik. (Köztük vannak a legközelebbi felmenőid – szüleid, nagynénéid, nagybátyáid, nagyszüleid és dédszüleid –, valamint az igazán távoli elődeid is.) Mindegyik maszk varázserővel rendelkezik. Egy-egy maszkot felvéve megtapasztalhatod az általa képviselt személy érzéseit, gondolatait és élményeit. Próbálj fel különböző maszkokat, hogy átérezhesd őseid nézőpontját. Különösen azokra figyelj oda, amelyeknek a viselése kellemetlen érzéssel tölt el. Ne foglalkozz azzal, hogy amit átélsz, tényszerű és pontos-e, vagy sem. Ha a látott képek és átélt érzelmek nem is felelnek meg pontosan a valóságnak, akkor is tudat alatti elméd fontos üzeneteit hordozzák, és megérdemlik a figyelmedet.

– Ha vannak olyan tárgyaid, amelyeket valaha az őseid birtokoltak, fogd őket egyesével a kezedbe, és képzeld el, hogy tested azon felmenőiddé alakul át, akiké a tárgyak voltak. Lehet szó egy-egy ékszerről, régiségről, szertartási kellékről, emléktárgyról vagy akár valamilyen szerszámról is. Ezek a leszármazottakra hagyományozott tárgyak az ősök életének különböző vetületeit őrzik. Figyeld meg gondolataidat, érzelmi és fizikai benyomásaidat. Azt állítod, nem tudod, hogy ők mit érezhettek? Akkor mondd azt magadnak: „Nem tudom, de ha tudnám, vajon mit mondhatnék, mit éreztek?” Ezzel az egyszerű kijelentéssel kicselezheted logikus elmédet, és máris hozzáférhetsz a belső tudáshoz.

Van egy pulykatollam, amely még cseroki nagyanyámé volt, aki pulykákat nevelt. Már több mint ötven éves, és dédelgetett ereklyéim közé tartozik. Arra használtam, hogy nekivágjak egy belső utazásnak, amelynek során nagyanyám világába látogattam el. A tollat a kezemben tartva elképzeltem, mit érezhetett a nagyanyám, amikor ugyanígy fogta. Éreztem, milyen roppant büszkeséggel nézett a pulykáira. Tovább tartottam a tollat, és éreztem, ahogy az énem feloldódik, és keveredni kezd a nagyanyáméval. Mintha az ő szemével láttam volna a világot. Egy ideig szinte úgy éreztem, mintha a nagyanyámmá változtam volna. Éreztem a pulykákkal töltött idejének és energiájának jutalmát. Magamban éreztem türelmét és erejét. Éreztem a szomorúságát és a vágyakozását is. Mintha hallottam volna a gondolatait: „Mindig olyan sok a munka! Büszke vagyok arra, amit csinálok, de néha szeretnék a gyerekeimmel lenni, és nem csak mindig dolgozni.”

Meditációm végeztével végtelen együttérzés töltött el nagyanyám iránt. Megértettem vele kapcsolatban bizonyos dolgokat, amelyeket azelőtt nem tudtam. Magamban is felfedeztem egy hasonló minta működését: mindig elfoglalt voltam, és soha nem szántam időt a lazításra. Állandó elfoglaltságom talán nagyanyai örökségem része volt.

Azáltal, hogy megtudtam, hogy életem zsúfoltságának mintázata esetleg az ősi múltban gyökerezik, könnyebben megértettem a dolgot, és kicsit változtattam is rajta.

Denise Linn: A személyes erő négy feladata


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:

A hit ereje

Amiben hiszünk, az elménkben valóságként létezik.

A hit működésbe hozza a teremtő erőt – amiben hiszünk, az idővel valós esemény, körülmény, stb. formájában, anyagi szinten is megvalósul.

Bár a hit hatalma mindenkor készen áll arra, hogy beteljesítse álmainkat, egyre több olyan ember van, aki nem képes hinni. Bár ez valóban nehéz, egyáltalán nem lehetetlen. A legtöbb ember hisz valamiben, de sajnos mindig valami rosszban. Talán azért, mert elveszítették ős-bizalmukat, és nem érzik, hogy ők is részei a teremtés rendjének, harmóniájának.

Ha újra meg akarjuk tanulni, hogy higgyünk a jóban, és tudatosan szeretnénk a mindent átfogó rend részévé válni, először saját magunkban kell rendet tennünk. A siker felé vezető legfontosabb lépés ugyanis abban áll, hogy hiszünk magunkban és a saját sikerünkben. Ez a hit azt jelenti, hogy újra felfedezzük az ember igazi természetét.

Túlságosan hiszünk a tudás praktikus értékében, és túl keveset tudunk a hit praktikus értékéről.

Kezdje egészen apró lépésekkel: tudatosítsa magában, mi az a jó, amiben még képes hinni. Amiben hisz, az megvalósul, és máris sikerélményben lehet része. A sok kisebb majd nagyobb sikerélmény pedig idővel megerősíti a hitét.

Eddze a hitét is úgy, mint az izmait, és adjon neki lehetőséget, hogy kiteljesedhessen önben. Tanulja meg meditálás közben is átérezni a hitét. Ne tűzzön maga elé túl nagy célokat, inkább lépésről lépésre próbáljon meg előre haladni, így önmagában is egyre erősebben hisz majd. Higgye el, hogy ön is része a világegyetem leghatalmasabb erejének! Ha nem ön, akkor ki más? Ha nem most, akkor mikor?

Kívánságai megmutatják a célját, hite pedig megmutatja az utat!

Próbáljon egyre tudatosabbá válni – az alábbi kérdések megválaszolása segít ebben:

– Milyen gyakran tapasztalok „szerencsés véletleneket”?
– Figyelembe veszem az idő minőségét?
– Képes vagyok arra, hogy jól osszam be az időmet?
– Azt teszem, amit helyesnek tartok?
– Kihasználom a képzelőerőmet?
– Fellobbantottam magamban a lelkesedés tüzét?
– Van karizmám?
– Tisztában vagyok azzal, mi az életem értelme?
– Valódi hivatásomnak élek?
– Megtaláltam életem látomását?
– Tudatosan, valódi önmagamként élek?
– Játékként fogom fel az életet?
– Milyen gyakran élek át beteljesedett pillanatokat?
– Megtaláltam magamban a harmóniát?
– Mennyire élek tudatosan?
– Mennyire vagyok egészséges?
– Boldog párkapcsolatban élek?
– Beteljesedett életet élek?
– Néző, vesztes vagy győztes vagyok?

Azoknak az úgynevezett csodáknak és titkoknak, amelyeket a tudomány és a logika nem képes megmagyarázni, a hit az alapjuk. Tanuljon meg hinni a jóban, a hit ugyanis a legmegbízhatóbb eszköz a sikertelenség elkerüléséhez. Hatalmát sokan kinevetik, ezek az emberek azonban sohasem lesznek sikeresek.

A hit végtelenül intelligens dolog, az a készség testesül meg ugyanis benne, hogy képesek vagyunk felismerni az emberi szellem határtalanságát. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megrendíthetetlenül hiszünk saját magunkban, és abban, hogy megérdemeljük a sikert. Készek vagyunk elfogadni, és erősen hiszünk abban, hogy ez a siker egyik legfontosabb előfeltétele.

Aki nem hisz a sikerben, az sohasem lesz sikeres!

Kurt Tepperwein: Milliomos bárki lehet




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



A kilenc felismerés



Az első felismerés A KRITIKUS TÖMEG

Új spirituális ébredés zajlik az emberi kultúrában: egyre több ember érzi úgy, hogy élete titokzatos véletlenek irányítása nyomán spirituális irányba fordul, és ezeknek az embereknek a száma kezdi elérni a kritikus tömeget.

Az első felismerés erről az ébredésről szól, és a mindannyiunk életében előforduló titokzatos véletlenekre összpontosít. Évszázadokon át természetesen a vak szerencse játékának tartottuk az ilyen eseteket, és nem tulajdonítottunk jelentőséget nekik. Ám ha tekintetbe vesszük létünk spirituális dimenzióját, és megnyitjuk elménket, olyan jelenségeket tapasztalunk, amelyeket már nem lehet legyintéssel elintézni. Miért van az, hogy reggel felébredve első gondolatunk egy rég nem látott barátunk, és később a nap folyamán váratlanul jelentkezik az illető? Miért van az, hogy egy véletlen találkozás hatalmas változást idézhet elő karrierünkben, kapcsolatainkban, rejtett tehetségeink kibontakoztatásában?

Carl Jung, a svájci pszichológus szinkronicitásnak nevezte el az életben előforduló jelentős véletlenek jelenségét. Ha megállunk, és elgondolkodunk ezeken az eseteken, óhatatlanul arra a következtetésre jutunk, hogy ezek az életünkben érvényesülő isteni erő közvetlen megnyilvánulásai. Nem véletlenül születtünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket.

A szinkronicitás visszatekintve figyelhető meg különösen könnyen: ha végiggondoljuk életünk sorsfordulóit, a személyiségformálásunkat elindító családi hátteret, az érdeklődési körünk kialakításában, iskolaválasztásunkban szerepet játszó embereket, az útelágazásokat, ahol döntéseink oda juttattak, ahol most tartunk.

A jelenben sokkal nehezebb állandóan ébren tartani ezt a tudatosságot. Kivel találkozunk ma? Milyen információ jut el hozzánk, hogy esetleg fordulatot hozzon életünkbe?

Azonnal arra törekszünk, hogy jobban megértsük a folyamatot, és többet tudjunk meg arról, hová vezetnek ezek a titokzatos véletlenek. Még az a kérdés is megfordul a fejünkben: léteznek ezek egyáltalán? Vajon valóban olyan fontos felfigyelni a szinkronicitás eseteire? Ezek a kérdések közvetlenül vezetnek el a második felismeréshez.



A második felismerés A TÁG JELEN

A új spirituális ébredés teljesebb világkép kialakulását jelenti, ez váltja fel a több száz év óta érvényesülő világias szemléletet, amely a túlélésre és a kényelemre helyezte a hangsúlyt. A technikai fejlődés fontos lépés volt ugyan, de az életünkben megjelenő véletlenek tudatosítása nyomán válhatunk nyitottá arra a tudásra, amely megmutatja, mi az ember célja ezen a bolygón, és mi is a világmindenség lényege.

A második felismerés akkor következik be, amikor megértjük az ébredés történelmi jelentőségét. Amikor belátjuk, hogy évszázadokon keresztül a világias élet álmát álmodtuk, és a "mennyei pillanatok" tudatosítása valójában felébredés az anyagi biztonság és kényelem elsődlegességéről szóló tévképzetekből.

Az európai reneszánsz akkor kezdődött, amikor az emberek már nem bíztak a középkori egyházban, nem hitték, hogy a papok képesek lennének feltárni a spirituális valóságot. A tudomány kapott megbízást arra, hogy vizsgálat alá vegye a világot, és fölfedezze számunkra a spiritualitás lényegét. A tudósok egészen a legutóbbi időkig csupán azoknak az erőknek a kutatásával foglalkoztak, amelyek szerintük a világ működését szabályozzák.

Csakhogy az egyház tekintélyvesztésével odalett a biztonságérzet is, és ez mély egzisztenciális válságot idézett elő. Mi az emberi élet célja? A létbizonytalanságon azzal próbáltunk enyhíteni, hogy új célt tűztünk magunk elé: a fizikai haladást. Elhatároztuk, hogy berendezkedünk bolygónkon, és jobbítunk életkörülményeinken - legalábbis addig, amíg a spirituális igazság napvilágra nem kerül.

Az ipari forradalom idején számos nagy technikai előrelépést tettünk, s ezalatt tudatunkban lassan átalakult a "fejlődés" szó jelentése. Szinte teljesen kiveszett belőlünk a spirituális tudásra való igény. Világi dolgokkal foglalkoztunk, elfogadtuk az illúziót, amely szerint racionális és kiszámítható világegyetemben élünk, itt a véletlenek semmit sem jelentenek.

A huszadik század utolsó évtizedeiben, amikor már teljesen a tudomány vette át az irányítást, ez a spirituális titokzatosságtól megfosztott világszemlélet kezdett széthullani. A második felismerést akkor sajátítjuk el, ha megértjük, hogy a történelem folyama hozott bennünket ide, ahol az új, titokzatosságokkal teli világnézet bontakozik ki.



A harmadik felismerés AZ ENERGIA

Most éljük át azt a felismerést, hogy világunk nem anyagból, hanem dinamikus energiából áll. Minden, ami létezik, szent energiamező, amelynek érzékelésére, intuitív felfogására képesek vagyunk. Mi több, az emberek képesek ezt az energiát kivetíteni, ha figyelmüket a kívánt irányba fordítják (ahol a figyelem, ott az energia), így befolyásolják a többi energiarendszert, és megszaporíthatják az életben előforduló jelentős véletleneket.

A huszadik század kezdetén Albert Einstein munkássága kongatta meg a harangot a régi, világias felfogás fölött. A tudomány a tizennyolcadik század közepe óta Isaac Newton mechanikus elméleteihez igazodva szemlélte a világot. Newton szerint az anyag és az anyagot alkotó atomok egyaránt szilárdak, és az anyagi dolgok kölcsönhatását örök természeti törvények szabályozzák.

Newton azt tartotta, hogy világunk óraműszerű pontossággal működik. Ebben a rendben minden esemény valamely megfigyelhető fizikai ok következménye, ahogyan az egymáshoz koccanó biliárdgolyók pályája is szabályos, kiszámítható. A galaxisok, a csillagok, a bolygók szabályszerű mozgását a gravitáció ereje határozza meg: a tömegvonzásé, amely a kisebb égitesteket a nagyobbak körüli keringésre kényszeríti. Newton felfogása azt az illúziót keltette, hogy a világban nincs helye rejtélynek.

És akkor Einstein néhány megdöbbentő felismerés hatására feje tetejére állította a világot. Bebizonyította, hogy az anyag végső soron egyáltalán nem szilárd, hanem valójában formákba sűrített energiából áll. Einstein többi felfedezése ugyanilyen döbbenetesnek bizonyult. Az idő nem állandó, hanem a testek tömegétől és sebességétől függően változik. Mások olyan fizikai kísérleteket hajtottak végre, amelyekben a részecskék egyszerre két helyen tartózkodtak, vagy olyan helyen jelentek meg, ahol ez a newtoni világkép szerint lehetetlen lett volna.

Lassanként nyitottá váltunk az univerzum igazi rejtélyeire. Dinamikus energiamezőkből álló világegyetemben élünk - a világ dinamikus, és ez miránk is vonatkozik. Mi magunk is bonyolult energiarendszerek vagyunk, energiamezőnk tágabb, mint ameddig a fizikai testünk terjed: képes más energiarendszereket megérinteni, befolyásolni.



A negyedik felismerés HARC A HATALOMÉRT

A emberek igen gyakran elszakítják magukat az energiarendszer felsőbb forrásától, ezért gyengének és bizonytalannak érzik magukat. Az energia megszerzése érdekében hajlamosak vagyunk másokat manipulálni, sőt arra kényszeríteni, hogy figyelmüket - s vele az energiát - felénk fordítsák. Ha sikerül ezzel az eszközzel hatalmat szerezni az emberek fölött, úgy érezzük, hogy megerősödtünk, ők azonban gyengébbnek érzik magukat, és nemritkán visszavágnak. A ritka emberi energiáért folytatott harc az oka minden konfliktusunknak.

Korunk nagy pszichológusai - Carl Jung, Otto Rank, Norman O. Brown és Eric Berne - megmutatták, hogy cselekedeteinket nagyrészt a mély bizonytalanság motiválja. Magányosak vagyunk, abból igyekszünk biztonságot meríteni, hogy mások elfogadnak bennünket. Érezni akarjuk, hogy a többi ember elismeri tudásunkat, pozíciónkat, sőt meghajlik előtte. Az elfogadást finom mesterkedésekkel igyekszünk kicsikarni: manipuláljuk környezetünk gondolatait, véleményét.

Ha megnézzük a dolog gyakorlati részét, ráismerhetünk az élményre. Magunkra maradva gyakran szorongunk, gondolataink összezavarodnak, saját értékeinket, helyzetünket bizonytalannak látjuk. Amikor azonban olyasvalakivel vagyunk, aki figyel ránk, aki érdeklődéssel hallgatja mondanivalónkat, erőt érzünk, emelkedett könnyedség vesz rajtunk erőt. Elménkben simán áradnak a gondolatok, tisztán érezzük önazonosságunkat. Ez az érzés egyszerre mozgat és csalogat bennünket. Kisgyermekkorunk óta tanuljuk az emberi kapcsolatok fortélyait, hogy minél hatékonyabban vehessük rá az embereket: a mi akaratunknak vessék alá magukat.

Mindannyian átéltünk már olyat, hogy valaki igyekezett megérteni önazonosságunkat, felmérni tudásunkat, de csak azért, hogy összezavarjon, és a hatalmába kerítsen. Amikor pedig ellenálltunk a leértékelődésünket célzó törekvésnek, nézeteltérés, sőt tartós rossz viszony lett az eredmény.

Ez a negatív interakció gyakori az emberi kapcsolatokban, de ma már, az energia dinamikája szemszögéből nézve, jobban értjük, mi történik ilyenkor. Amikor arra kényszerítünk valakit, hogy beadja nekünk a derekát, valójában megcsapoljuk az energiakészletét, hogy önmagunk számára energiabőséget teremtsünk. Most már tudjuk azonban, hogy ha energiatöbbletre van szükségünk, nem kell feltétlenül másoktól elnyernünk. Rendelkezésünkre áll egy másik forrás: a spirituális energia kiapadhatatlan forrása, tökéletes biztonságunk záloga.



Az ötödik felismerés A MISZTIKUSOK ÜZENETE

A bizonytalanságnak, az erőszakosságnak egyszeriben vége, ha rácsatlakozunk az isteni energia belső forrására - ezt a kapcsolatot minden vallás ismeri, a misztikusok régen leírták már. A kapcsolat meglétét könnyedség, lebegés és az állandó szeretet érzése jelzi. Ha ezek az ismérvek megvannak, a kapcsolat valóságos. Ha nincsenek, színlelt kapcsolattal van dolgunk.

Minden vallásban megtalálhatók a misztikus gondolkodók, akik az egyházi dogmák mögé tekintve igyekeztek felderíteni ezt a gyakorlati, belső igazságot. E misztikusok üzenete közös: mindenkinek módjában áll kapcsolatot teremteni az isteni energiával. Meg kell hoznunk a tudatos döntést, hogy nyitottá válunk e kapcsolat számára, de ez a döntés csak egészen mélyről fakadhat, és teljesen át kell éreznünk.

A misztikusok leírást adtak e kapcsolat élményéről, és ránk hagyták a pontos ismérveket, amelyekhez saját élményünket hozzámérhetjük. Először is a könnyűség érzéséről beszélnek: arról, hogy az ember úgy érzi, mintha lebegne. Egyes misztikusok az elragadtatás állapotában állítólag valóban levitáltak, azaz fölemelkedtek a földről.

Az élmény másik ismertetőjegye az eufória, a mámoros öröm és a béke - olyan béke, amely független az ember életkörülményeitől, amely felszabadítja a lelket mindenfajta kötődés vagy következmény alól. Az így felszabadult ember a lelkiismerete szerint cselekszik, aszerint alkot.

Végül pedig az istenséghez fűződő igazi belső kapcsolat leggyakrabban emlegetett ismérve: a szeretet érzése. Ez az élmény nem pusztán annyit jelent, hogy az embernek "szeretnie kell valakit", hanem a szeretet állapotának tényleges átélését jelenti. Ezt az élményt sokan félreértik: az emberek többnyire úgy gondolják, hogy a szeretetnek mindig van tárgya. Szerethetjük a házastársunkat, a gyermekünket, szerethetünk egy ételt, egy tevékenységet...

A misztikus szeretet érzésének azonban nincs tárgya. A misztikus szeretet az Istennel való állandó kommunikáció.

Ezek az ismertetőjegyek árulják el, hogy nyitottak vagyunk-e a belső forrásból áradó energiára. Ha ezt a kapcsolatot megtapasztaltuk, többé nem lehet félreismerni. Erőt és energiát merítünk belőle, és nem a többi embertől felénk irányuló figyelemből, megbecsülésből, hanem saját belső forrásunkból, amely spirituális feladatunk megtalálásában segít bennünket.



A hatodik felismerés TISZTÁZNI A MÚLTAT

Minél többet merítünk ebből a forrásból, annál jobban érzékeljük azokat az időszakokat, amikor a kapcsolat - többnyire stresszhelyzetben - mégis megszakad. Ilyenkor megfigyelhetjük önmagunkat, megállapíthatjuk, milyen eszközökkel igyekszünk energiát lopni másoktól. Ha manipulációinkról tudomást szerzünk, az energiaforráshoz fűződő kapcsolatunk tartósabbá válik, így több alkalmunk nyílik felfedezni életfeladatunkat, spirituális küldetésünket - azt a lehetőséget, amely egyedül reánk vár, amellyel csak mi járulhatunk hozzá a világ fejlődéséhez. Ha egyszer megtaláltuk önmagunkban az isteni energia belső forrását, azonnal megismerjük azokat a pillanatokat, amikor a kapcsolat elvész. Ez általában olyankor fordul elő, ha stressz alatt állunk, vagy szorongás vesz erőt rajtunk, ha úgy érezzük, hogy életünk irányítása kicsúszik a kezünkből.

Ilyen alkalmakkor, ilyen körülmények között fedezhetjük fel önmagunk működésében azt a jellegzetes stílust, ahogyan megpróbáljuk irányítani a többi embert - a "hatalmi drámák" valamelyikét, vagy egyszerre többet is. A különböző stílusok a passzivitástól az agresszivitásig terjedő skálán helyezkednek el. Ha például bűntudatot akarunk ébreszteni valakiben, és arra hivatkozunk, hogy nem törődik velünk eleget (ő pedig bedől ennek, és lelkiismeretét úgy igyekszik csitítani, hogy minden figyelmével felénk fordul), ezt a működési módot nevezzük "szegény én"-nek.

Használhatunk kevésbé passzív eszközöket is a mások feletti hatalom megszerzéséhez: távolságtartással, titkolózással, homályos célozgatással - abban a reményben, hogy ezzel felkeltjük valaki kíváncsiságát, aki majd érdeklődni, kutatni, faggatni kezd, így meríthetünk energiát az illető ránk irányuló figyelméből. Ez a "zárkózott" hatalmi drámája.

Ennél több agresszivitás van a hatalmi drámák harmadik fajtájában; az ilyen ember kötözködik, állandóan a hibát keresi másokban, zavarba hozza az embereket, és arra készteti őket, hogy mindig résen legyenek, különben éles megjegyzéseknek teszik ki magukat - ez a "vallató" módszere. Végül pedig a hatalmi drámák közül a legagresszívabb a "megfélemlítő", aki félelemben tartja környezetét, hogy mindenki rá figyeljen, és elszedhesse energiájukat.

Ha el akarjuk kerülni, hogy a drámák csapdájába essünk, fel kell ismernünk saját módszereinkben a hatalmi drámát, nemritkán egyszerre többet is, és minden egyes alkalommal, ha ilyenhez folyamodunk, tetten kell érnünk önmagunkat. Hogy miért? Mert ha teljesen tudatosítjuk módszereinket, megszabadulunk a tudattalan beidegződésektől, s így egyre tovább maradhatunk kapcsolatban a belső energiaforrással, egyre tovább a bizalom és a szeretet állapotában, így leszünk nyitottak arra, hogy felismerjük igazi életcélunkat, spirituális küldetésünket.

Ha hatalmi drámánkat már teljesen tudatosítottuk, és a belső energiaforrással tartós a kapcsolatunk, akkor már eléggé szabadok vagyunk ahhoz, hogy őszintén vegyük vizsgálat alá önmagunkat és életünket. Először meg kell állapítanunk, hogy gyermekkorunkban a családi kapcsolatok dinamikája miként erősítette hatalmi drámánkat: hogyan zajlott a hatalmi harc a családtagok között. Ezután gyerekkorunk vizsgálatában meghatározhatjuk a harcok hátterében rejlő spirituális célt.

Kissé távolodjunk el gondolatban, és tegyük fel a kérdést: miért éppen ott voltam? Az élet mely területei iránt váltam érzékennyé? E kérdés teljes feltárásához szüleink életét is szemügyre kell vennünk. Kérdezzük meg önmagunktól: Mi az, amit apám képviselt? Mit ért el, miben volt erős? Mi az, amit szeretett volna elérni az életben, de sohasem sikerült?

Ugyanígy meg kell vizsgálnunk anyánk életét is, vele kapcsolatban is fel kell tennünk ugyanazokat a kérdéseket. Miről szólt az élete? Mit akart elérni, függetlenül attól, hogy végül is sikerült-e?

Ezekből az elemzésekből meghatározhatjuk azt a közeget, amelybe születtünk: megismerhetünk két nézőpontot, amelyeket eredeti szándékunk szerint még gyermekkorunkban akartunk magunkévá tenni. Spirituális szempontból két életszemlélet tárul elénk, amelyek bizonyos mértékig eltérnek egymástól, sőt talán éppen ellentétesek. Mi pedig pontosan azért születtünk ide, hogy feloldjuk a két szemlélet ellentéteit, és magasabb szinten szintetizáljuk őket.

Ez az a spirituális folyamat, amelyben a nemzedékek továbbfejlesztik és igazabbá formálják az elődeiktől örökölt valóságot. Egész életünk arról szól, hogy egységbe hozzuk a gyerekkorunkban megismert igazságokat, és folyamatosan egyre magasabb szintre fejlesztjük, míg végül a magunk igazságának továbbadása válik küldetésünkké. Ha megértjük ezt az igazságot, belátjuk, hogy életünk minden élménye, az összes szinkronisztikus esemény mind-mind erre a küldetésre készített fel bennünket. Ez a mi saját módszerünk a világ felemelésére.



A hetedik felismerés BEKAPCSOLÓDNI A FOLYAMATBA

Személyes életfeladatunk megismerése által haladhatunk tovább sorsunk beteljesítésében, így bővül életünkben a jelentős véletlenek folyamata. Megfogalmazódik bennünk egy kérdés, majd álmaink, képzeletünk, intuícióink elvezetnek a válaszig, amelyet általában egy másik ember bölcsessége ad a kezünkbe.

Ha felfedeztük az igazságot, amelynek továbbadása a mi feladatunk - ez a mi egyéni válaszunk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb az életben -, a szinkronicitás hatása rendkívüli mértékben felerősödik. Van, aki küldetése megismerése után pályát változtat. Mások azt tapasztalják: épp a megfelelő helyen vannak ahhoz, hogy igazságukat továbbadják. Ismét mások megmaradnak régi szakmájukban, és hivatásukat melléktevékenységként teljesítik be. Akármilyen stádiumban találjuk magunkat, látni fogjuk, hogy a szinkronisztikus események egytől egyig az életfeladat teljesítésének irányába terelnek bennünket.

Egyre világosabban látjuk, hogyan jönnek létre ezek a titokzatos véletlenek. Először az intuíció jelentkezik, valamiféle megérzés, talán egy mentális kép arról, hogy valamit mondunk valakinek, vagy elmegyünk egy bizonyos helyre, elkezdünk valamit. Néha nem is látjuk át a teljes képet. Amikor azonban a megérzést követve cselekedni kezdünk, amikor újabb, sorsszerűnek érzett események történnek, fokozatosan kirajzolódik, miért is sugallta intuíciónk, hogy tegyük meg azt az első lépést. Minden esemény újabb intuíciókat teremt, szinte kézen fogva vezetnek bennünket oda, ahol elmondhatjuk igazságunkat, ahol sok embernek éppen a mi üzenetünkre van szüksége, és az is önként kínálkozik, hogy milyen kommunikációs módszert használjunk.

Utunk meghatározásában különösen sokat jelentenek az álmok. Minden álom történetet mesél el, van cselekménye, szereplői, vannak benne események. Bármilyen különös legyen is az álom, a cselekménye mindenképpen kielemezhető. Mit mondtak a szereplők? Milyen érzelmeket nyilvánítottak meg? Mire törekedtek? Ki vagy mi elől menekültek? Vetítsük az álom eseményeit saját életünkre. Milyen hasonlóságot fedezünk fel? Vajon ugyanez történik az életünkben is, csak nem vettük észre? Az álom cselekménye talán olyasmit jelez, amit meg kellene próbálnunk? Vagy épp ellenkezőleg: olyasmit mutat, amit minden körülmények között el kell kerülnünk?

Mindig, mindenütt várjuk felkészülten az üzeneteket.



A nyolcadik felismerés AZ INTERPERSZONÁLIS ETIKA

Az útmutató véletlenek áramlatát tovább fokozhatjuk, ha "felemelünk", energiával gazdagítunk mindenkit, aki belép az életünkbe. Vigyáznunk kell, nehogy szerelmi kötődéseinkben elveszítsük a belső kapcsolatot. Mások felemelése különösen csoporthelyzetben hatásos, amikor a csoport minden egyes tagja élvezheti a többiek energiáját. Különösen fontos ez gyermekek esetében, biztonságérzetük fokozása, fejlődésük elősegítése érdekében. Ha mindenki arcán megtaláljuk a szépséget, legbölcsebb énjükig emelhetjük az embereket, és megnöveljük az esélyét annak, hogy újabb szinkronisztikus üzenet jut el hozzánk.

Életünk véletlenjei küldetésünk beteljesítése felé vezetnek, és egy idő után arra is felfigyelünk, hogy a szinkronisztikus üzenetek többsége más emberektől érkezik. Amikor épp a legjobb pillanatban jut el hozzánk a leginkább szükséges információ, akkor leggyakrabban a mások kimondott vagy leírt szavai által, és néha egészen valószínűtlen körülmények között jut a tudomásunkra.

Felmerül azonban a kérdés: vajon hány véletlen találkozást szalasztunk el csupán a félszegségünk miatt, mert kínosnak érezzük, hogy reagáljunk egy idegen ember barátságos megjegyzésére, vagy magunk kezdeményezzünk beszélgetést?

Megtanuljuk, hogy figyeljünk a legapróbb lehetőségre is, amikor fontos üzenetet kaphatunk, mert tudjuk már, hogy ilyen akárhonnan jöhet.

Sőt ezen túl még azt is megtanuljuk, hogy figyelmünk erejével felemelhetjük azokat, akiknek útja keresztezi a miénket - energiát adhatunk nekik, hogy maguk is nyitottabbá váljanak, tisztábban láthassák eszméiket, s így nagyobb eséllyel adjanak át fontos igazságokat nekünk. A "felemelés" technikája abból áll, hogy különleges módon tekintsünk az illető arcára. Képesek vagyunk ugyanis embertársaink arcán meglátni a felsőbb ént, az ihletett személyiséget, az istenség jelenlétét. Ezt az interperszonális etikát csoporthelyzetben is alkalmazhatjuk. Ha a csoport minden tagja ezzel a módszerrel emeli fel azt, aki éppen beszél, rendkívüli energiaszint érhető el, bámulatos tisztánlátás lehet az eredmény. Ha e felismerést követjük, szülőként, tanítóként, sőt szerelmi kapcsolatainkban is magasabb, spirituális tartalmakat jeleníthetünk meg. Ha az emberek tudatosan helyezik spirituális alapokra az egymás közti érintkezést, a kultúra egyre növekvő intenzitással válik teljesen spirituális jellegűvé.


A kilencedik felismerés AZ ÚJ KULTÚRA

Miközben mindannyian a spirituális küldetésünk beteljesítése felé vezető úton járunk, a fennmaradásunkat szolgáló technikai eszközök egyre fejlettebbé válnak, az automatizálás egyre magasabb szinten működik, így az emberek személyiségük fejlődésére fordíthatják figyelmüket. Ez a szinkronisztikus fejlődés egyre magasabb energiaszintre emeli az embereket, míg végül testünk is spirituális formát ölt, és a létezésnek ez a dimenziója egyesül a túlvilág dimenziójával, így a születés és halál körforgása befejeződik.

Miután megtanultuk, hogyan maradjunk kapcsolatban az isteni energia belső forrásával, és hogyan kövessük spirituális küldetésünket, az emberi kultúra is tovább fejlődik. A kilencedik felismerés annak tudatosítása, hogy milyen pályán halad a kultúra fejlődése.

Egyes szakértők előrejelzései szerint a huszonegyedik században a kultúra oly gyorsan változik, hogy az átlagember is többször változtat pályát, esetleg egész karrierjét is többször újra kezdi élete során. A számítógépek és a többi technikai eszköz jóvoltából az információ kora köszönt ránk, az ipari termelés korát magunk mögött hagyjuk. Figyelmünket nem a civilizáció fennmaradásához szükséges javak gyártására összpontosítjuk majd, hanem arra, hogy gyorsan eldönthessünk, mit mikor állítsunk elő, és hogyan állíthatjuk elő gyorsabban.

Spirituális fejlődésünk további folyamán egyre nagyobb mértékben növekszik majd a közszükségleti cikkek előállításának automatizálása, így az egyes emberek mind többet foglalkozhatnak spirituális céljuk elérésével. Intuíciónkat követve megtanuljuk, hogyan legyünk a megfelelő időpontban a megfelelő helyen, hogy saját igazságainkat átadhassuk a többi embernek. Azokat, akik szinkronisztikus információt hoznak nekünk, megjutalmazzuk. Mire az automatizálás folyamata befejeződik, az adakozás spirituális gyakorlata válik a gazdasági élet fő hajtóerejévé.

Az élet ekkor már teljesen a másokkal való szinkronisztikus kölcsönhatásban folytatott, személyes spirituális fejlődésről szól majd. Ahogy egyre magasabb energiaszintre lépünk az "interperszonális etika" által, testünk is egyre magasabb rezgésállapotot ér el, míg végül itt a földön válunk tisztán spirituális lényekké. Amikor ez bekövetkezik, már nemcsak a fizikai dimenzióban élünk majd, hanem a túlvilág dimenziójában is. Ilyenformán a két dimenzió eggyé válik, a születés és a halál körforgása véget ér.

A JÖVŐ KÉPE

Mi, emberek döntjük el, milyen jövőt teremtünk magunknak. Választhatjuk a bennünk élő spiritualitás útját, megtalálhatjuk célunkat annak kutatásában, hogy kik vagyunk és milyen lehetőségek állnak előttünk, de megtehetjük azt is, hogy a félelem falai közé zárjuk önmagunkat.

A tudomány lépten-nyomon figyelmeztet arra, hogy az emberi társadalom nem haladhat tovább a jelenlegi, felvilágosulatlan úton: hogy ha továbbra is a megszokott módszereinket alkalmazzuk, a Föld végül túlnépesedik, a természeti környezet elpusztul, testünk megtelik mérgekkel, és végzetes éghajlati változások mennek végbe a bolygón. A tudósok súlyos földrengéseket és fokozódó vulkáni tevékenységet jósolnak. A gazdasági visszaesés következtében a kormányzatok rendelkezésére álló összegek megcsappannak, emiatt növekszik az erőszak, a bűnözés, az elidegenedés.

Mindezekkel egy időben, miközben a világ a legrosszabbra számít, egyre növekszik azoknak a száma, akik megértették az alternatívát: a spirituális út lehetőségét. Bizonyos értelemben a szembenálló vélemények polarizációja megy végbe, és egyértelmű lett a kérdés: megadjuk-e magunkat az apokaliptikus jövőképnek, és a rövid távú, önérdekű gondolkodást folytatjuk-e, vagy tudatosan vállaljuk a szeretetben épülő, spirituális célokban megtestesülő jövőt? A magam részéről úgy érzem, közeledünk a nagy vízválasztóhoz, a főszereplők már a helyükön vannak.

(James Redfield: Mennyei próféciák, kivonat)


Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:




A ma gyermekei

Kép: pinterest.com 

A kristálygyermekek fontos céllal érkeztek, és bárkinek nyíltan beszélnek erről, aki hajlandó meghallgatni őket: szeretnék visszahozni az emberiségnek a feltétel nélküli szeretetet, és elősegíteni a világbéke megvalósulását azáltal, hogy az emberiség kollektív tudatában felelevenítik az egység tudását. Gondviselőikként a mi feladatunk segíteni nekik céljaik elérésében, és nagyra becsülni őket lényükért és céljaikért. A kristálygyermekek időtlen idők bölcsességének tudatos emlékeit hordozzák, amelyeket minden gond nélkül átadnak nekünk.


Mihez kezdünk?

Meghalljuk üzeneteiket, és felhasználjuk az időtlen bölcsességet jelenlegi életünkben, környezetünkben és világunkban?

Vagy azt választjuk, hogy továbbra is tudatlanok maradunk, és egymás után zárjuk be gyermekeinkben a kapukat?

Gyermekeink jelentik jövőnket. A gyermekeinkben rejlő jövő az emberiség sorsának jobbra fordulásához vezethet el minket – ha készek vagyunk meghallgatni, amit el kell mondaniuk nekünk!


Becsüljük meg őket, viseljük gondjukat, és hagyjuk nyitva annak lehetőségét, hogy a gyermekek olykor többet tudnak nálunk. Ne vessük el a hatalmasabb valóság létezésének a lehetőségét csupán azért, mert számunkra felfoghatatlan.


Meg Blackburn Losey: A ma gyermekei




Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: 



Az éhes farkas



Egyszer egy kehes, göthös farkas szembetalálkozott egy jól táplált kutyával. Miután üdvözölte, megkérdezte tőle:


– Jól nézel ki, honnan jöttél? Mit eszel, hogy ilyen jó karban vagy? Erősebb vagyok nálad, mégis éhezem.

– Neked is ilyen jó dolgod lenne – felelte a kutya egyszerűen –, ha te is a gazdámat szolgálnád.

– Mit kellene tennem? – kíváncsiskodott a farkas.

– Őrizni az ajtót, és éjjelente megvédeni a házat a tolvajoktól.

– Miért ne?! Az erdőben nyomorúságos életem van, eső és hó ver. Mennyivel kényelmesebb lenne, ha tető lenne a fejem fölött, és degeszre ehetném magam!

– Jól van, gyere velem! – mondta a kutya.

Ahogy egymás mellett baktattak, a farkas észrevette a kutya nyakán a lánc nyomát.

– Mondd csak barátom, mitől van ez? – kérdezett rá.

– Á, semmiség.

– Kérve kérlek, mondd csak el!

– Ha túl nyugtalan vagyok, megkötnek nappalra – felelte a kutya. – Ilyenkor alszom, éjjel pedig őrködöm. Alkonyatkor oda megyek, ahová akarok. Kérés nélkül elém hozzák az ételt. Gazdám a saját asztaláról adja oda a csontokat. A szolgáktól megkapom a maradékot, ami már senkinek nem kell. Így különösebb fáradság nélkül tölthetem meg a hasamat.

– És mi van, ha mehetnéked támad? Elengednek?

– Szó sem lehet róla! – válaszolta a kutya.

– Hát akkor – szólt a farkas –, élvezd csak tovább a jó életedet. Nem akarok fejedelmi életet a szabadságom fejében.





Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:



2015. november 3., kedd

November 3: Tízmilliószoros teremtő nap, Híd önmagunkhoz


A 2015-ös évben rengeteg változáson mentünk keresztül, óriási lendülettel oldottuk meg karmikus feladatainkat. A következő év még ennél is intenzívebb lesz. Úgy érzem, 2016 lesz a változás és fejlődés csúcspontja. Teljes szemléletmódbeli, életmódbeli változásokra számíthatunk, az elhalasztott kamikus heyzetek és kapcsolatok gyökeres átrendeződésére. A megoldásokat nem halogathatjuk tovább, egyszerűen itt a vége. 
Bár tapasztalataim szerint érzéseinkkel az év minden napján ugyanúgy magokat vetünk el, amik aztán kikelnek, mégis örülök, ha ezeken a teremtő napokon kicsit jobban odafigyelünk önmagunkra. Talán a kollektív tudat is besegít, hiszen ilyenkor sokkal többen dolgoznak céljaik elérésen. Tehát van valami misztikus ezekben a napokban. 
Soha senki nem mondta, hogy könnyű az út önmagadhoz, de teljesen biztos vagyok benne, hogy már a Te hidad is épül. A változás nem fájdalommentes, de hidd el, megéri. Képes vagy legyőzni saját gyengeségeid, felülemelkedni a földi lét korlátain, végre boldogságra találva. Ugyanakkor választhatod azt is, hogy tovább botladozol az élet országútján, lélekben vágyakozva egy másik élet után.
Ne várd azt, hogy mások által oldódjanak meg szenvedéseid, mert újra és újra csalódni fogsz. Minden krízishelyzet életedben egy tanítás. A kérdés az, hogy felismered-e a leckét. 
Lehetne a mai teremtésünk egyik legfontosabb része, hogy gondolatban felépítünk egy hidat, mely valódi önmagunkhoz vezet. A híd túloldalán ott állsz Te, mint az a tökéletes Éned, amilyen mindig is szerettél volna lenni. Képzeld el minél részletesebben. 
Figyeld meg, milyen a kisugárzásod, mit közvetít a szemed. Boldog vagy és elégedett. Figyelj meg minden apró részletet: a hajad, az öltözeted, a magabiztosságod. Sugárzik Rólad, hogy tökéletesen tisztában vagy Önmagaddal. Azt az életet éled, amit mindig szerettél volna. 
Lásd, hogy pontosan olyan társ van melletted, amire mindig is vágytál. Az egész életed tökéletes. Láss mindent, ami fontos Számodra. 
A végén mindketten elindultok a hídon, Te az egyik végén, tökéletes Éned pedig a másikon, majd a közepén találkoztok. Érezd, ahogy eggyé olvadsz tökéletes önmagaddal, aki már most is ott él Benned...

Az év hátralevő részét fordítsd arra, hogy ráérezz, mire vágysz igazán. Sok esetben azért boldogtalanok az emberek, mert nem ismerik annyira önmagukat, hogy egyáltalán tudják azt, mi teszi boldoggá őket. 
Ebben a hátralévő 2 hónapban még számtalan változás bekövetkezhet. Engedd el a görcsösséget, a megfelelni vágyást, és észre fogod venni, hogy életed egyre boldogabb. 
Ha anyagi stabiliásra vágysz, engedd el azt a szükségletedet, hogy egész nap a hiány miatt aggódsz. 
Ha szerelemre vágysz, ne a magányodra fókuszálj. Csak ragyogj, érezd jól magad. Ne akarj görcsösen bevonzani. Míg nem tanulod meg az elengedés és a hit leckéjét, szinte lehetetlen vállalkozás. 
Ha emberi kapcsolataid "szorulnak javításra", akkor az elfogadás leckéjével küzdesz. Ne akarj senkin változtatni. Mindenki úgy jó, ahogy van. Amint elkezdi zavarni önmaga, változni fog. De erre mindenkinek meg kell érnie. Ne akard befolyásolni. Viszont ha Te változol, észre fogod venni, hogy az emberek megváltoznak Veled szemben. 
SOHA ne a hiányra figyelj! Keresd meg azokat a pontokat az életedben, amiért hálás tudsz lenni, és ezzel máris rengeteg jót vonzol magadhoz. Ne legyél elégedetlen. Mindenki ott tart az életében, ahol akar, még ha ez furcsán hangzik is. Mi magunk hívtuk életre ezeket az eseményeket, minden a mi hozzájárulásunkkal történik. 

Egy hős az az ember, aki szembenéz saját sötét oldalával és a menekülés helyett a harc mellett dönt.Ha az időt húzod, csak magad ellen dolgozol. Elérkezett az idő, hogy felszabadítsd önmagad! 

Csodákkal teli teremtést kívánok Nektek!

Mohácsi Viktória  (http://elozoeletek.blogspot.hu)

Aktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: